| a Kolibri Pincében 2003. november 10-én, hétfőn Zalán Tibor vendégei Kássa Melinda és Meixler Ildikó * A színész arcát szinte soha nem látjuk a nézőtérről, csak a maszkjait követhetjük nyomon. A bábszínészt legtöbbször még egy paraván is eltakarja a szemünk elől. Nem ismerjük a színpadon megjelenő művészt, noha ismerni véljük, a bábszínészt pedig, a logika szerint, kétszeresen nem ismerjük. E kettős takarásból szeretnénk egy-egy estére kiemelni bábművészeinket, kiléptetni őket a figurákból, melyeknek hangjukat és lényüket kölcsönzik; elmozdítani a paravánokat arcuk elől. Ritka pillanat színésznek, nézőnekĽ elmozdítani a paravánt * A játszóhely az Andrássy út és Rózsa utca sarkán található, a kisföldalatti Vörösmarty utca és Kodály körönd megállói közelében. Teakülönlegességek, kávé, sörök és borok, egzotikussá kiképzett terek a TeázóbanĽ
|
| Kássa Melinda bábművész (Budapest, 1930. január 18.) Apám kisfiút: Tibort várt, de aztán belenyugodott, hogy lánya van. Az idők folyamán csodálatos kapcsolat alakult ki közöttünk, annál is inkább, mert anyám hatéves koromban meghalt, így nekem a szülőt az édesapám jelentette. Apámnak Abonyban mozija volt (itt éltünk gyermekkoromban), nagyon sok filmet láttam. A történetek néha összekeveredtek a valósággal, a szereplőket szinte rokonaimnak éreztem. Nem is volt éles elhatározás, hanem természetes, hogy én is valami ilyesmit szeretnék csinálni.
Az elemi iskola elvégzése után a Baár-Madas református gimnáziumba kerültem bentlakónak. A legjobban az irodalmat kedveltem és a képzőművészetet. Majd jött a háború. 1948-ban érettségiztem. Utána felvételiztem a Színművészeti Főiskolára, az Iparművészeti Főiskolára és a bölcsészkar magyar szakára. Vőlegényem ez utóbbit tartotta a legmegfelelőbbnek. Így bölcsészdiplomát szereztem. Közben megszületett a fiam, majd a kislányom is. Nagy-nagy szeretettel neveltem őket. |
