Két éve, Columbiában találkoztam az unokatestvéremmel ő Dávid Dely. Első számunkat e találkozás emlékére írtam. A második számunk egy blues volt, és ha úgy gondolják, táncoljanak nyugodtan, mert most a Morning Dance (Reggeli tánc) című szerzeményemet játsszuk el - konferálta fel a műsort Dely Roby. Nem Dávid kongajátékán múlt, hogy senki nem penderült a "parkettre." Holott latinos hangzás- és ritmusvilág uralta a kompozíciót. Roby virtuóz játéka nem csak ujjainak fürgeségében mutatkozott meg; a megfelelő helyen különleges hangzásokat varázsolt elő a lábpedálok használatával. A következő darab (Flying object) ismét újat hozott: hangsúlyos és feszes basszusgitár ritmussal (da-damm, da-damm, da-damm) indult, hogy Dávid csörgői, majd a gitár effektjei - zengetés, torzítás -, néhol űrbéli hangzásai tegyék izgalmassá a muzsikát. A gitár-szaxofon kettős végig meghatározó volt. Adta magát a kérdés: ez lenne az a modernség, amit a műsorfüzet ígért? |
Dely Roby jazz-gitáros |
Először kérdezzük meg, mi a "modern" meghatározása! - javasolja a Terasz kérdésére Babos Gyula jazz-gitáros a szünetben. Ha valaki ezt megmondja, én is megmondom, modern zenét játszik-e Roby. A kisebb magyarországi jazz-klubokban hagyományai vannak a sztenderd zenélésnek. Roby "ellépett" ettől. Nagyon erősen perszonalizált zenéje egy sajátos ujjlenyomat, ami jelzi, hogy a produkció elválik a hagyománytól. Az avantgard jelző sem helyénvaló, mert az is egyfajta elszakadás a bevett szokásoktól. Ilyen értelemben nincs különbség modern és avantgard között. Robynál, aki egy fiatal, tehetséges muzsikus, inkább arról beszélhetünk, hogy egy jazz alapokon nyugvó, magas színvonalú kortárs zenét hallunk. |
Babos Gyula és egykori tanítványa, Roby |
Csejtey Ákos szaxofonos nemrég feltűnt Tűzkő Csaba septetjében, e mellett a Budapest Jazz Orcestra zenésze, s most a Corner Dely zenekarban (is) játszik. A Terasznak elmondta, furcsa ezt a stílust hozni a big-band muzsika, illetve az erős népzenei hatást tükröző Tűzkő szerzemények után. De ettől érdekes, e miatt lesz erőpróba, izgalmas feladat. Szereti és élvezi a játékot Robyval. |
Dely Roby | Csejtey Ákos |
A koncert második része eléggé spontán módon indult. A dobosok vidám, egymásnak válaszolgató improvizációval kezdtek, majd beszállt a basszus. "Vette a műsort" - ellenpontozta a ritmusokat, a zenészek láthatóan élvezték a játékot. Egy-egy jól elhelyezett futammal színesítette a kavalkádot Csejtey is. Végül bekapcsolta gitárját Dely Roby: egy néhány ütemes dallammal "helyre tette" a rendetlenkedést. Rendkívül ritmusgazdag, a konga, a kolomp, a csörgők alkalmazásával igazi egzotikus nyitószámot hallhatott a közönség. A következő két darab igazolta Babos tanár úr véleményét. A szép, világos, dúros akkordokba egyszer csak egy disszonánsan hangzó futam keveredik, az alapritmust megbontja egy ritmikai kiemelés. E közben azért egységes marad a zene, a váltakozások inkább részekre tagolják a hosszabb kompozíciót. |
Dávid Dely | Hárs Viktor | Jelinek Emil |
Az utolsó előtti szám változatosságára senki sem panaszkodhatott: harmincöt perc, jórészt improvizáció. A fő szerepet a dob vállalta: az egészen rockos jellegtől a szvinges, klasszikus ritmusokig ívelt Jelinek Emil játéka. Ezzel egyúttal tagolta is a "rögtönzési gyakorlatot" - alkalmat adott a többi hangszernek, hogy az általuk alkalmasnak vélt helyen saját elképzeléseikkel sajátos jam-session jöhessen létre. |
Csejtey Ákos, Hárs Vikltor, Dely Roby |
A koncert végén Dely Robyt faggatta a Terasz az előadás rejtelmeiről. Dely elmondta, hogy szereti, ha szám közben történik valami, amire nem számított senki sem előre. Ilyen volt az említett fél órányi örömzene is. A dobos által felkínált szerkezetet töltötték ki a kívánkozó hangulatokkal. A modernség kapcsán elmondta, a kongával "megbolondított" hagyományos felállás ellenére 2003-ban más irányból közelít a klasszikus elemekhez, mint tette azt például Miles Davys zenekara 1970-ben. Más a harmonizálása, felhasználja a latinos hangzásokat is. Zenei hajlamának komoly családi előzménye van. Édesapja és nagybátyja, a Dely-ütős vonal eléggé meghatározó volt a #8217;70-es évek elején: LGT és más élvonalbeli együttesek zenészeiként váltak ismertté Roby az akkori divatnak megfelelően gitárt fogott a kezébe. A gimnáziumban rockzenét játszott. Tizenhét évesen találkozott Faragó Miklóssal. Nála kezdett a jazz-zenével foglalkozni, majd a főiskolán Babos Gyula tanítványa volt. Tudatosan alkalmazza gitárjátékában - néhány szükséges kivételtől eltekintve - a zengetés- és visszhangmentes beállítást. Keményen, sőt, ridegen szól a hangszer a kezében. Amikor mégis valami varázslatot művel, annak határozott oka van: hangulatokat kelt életre, melyektől zenéje egyedivé lesz: Corner Dely szól a színpadon. Fotók: a szerző felvételei |