A csend hangjaitól a művészi válságig Tamperében

Színpad


thesoundofsilence_alvishermanis.bmp
The Sound of Silence

Tamperébe idén nem hívtak meg társulatot Közép-Európából, mert az északi országokra, valamint a Baltikumra fókuszáltak. A litván Alvis Hermanis a Long Life című nagysikerű előadásának folytatásával, pontosabban prequeljével érkezik. Ugyanazt a színpadi képet, egy hálószobát látunk, mint a 2003-as darabban, csak a főszereplők lettek fiatalabbak - vagy negyven évvel. A Paul Simon és Art Garfunkel óriási slágere után The Sound of Silence-re keresztelt néma (a csendet olykor csak a duó dalai szakítják meg) előadás a hetvenes éveket sírja vissza. Love & Peace, Woodstock, flower power - a kor kolletív boldogsága már csak a színházban interpretálható.

 
Demográfusok azt jósolják, hogy rohamosan csökken Észtország népessége. Nincs mit tenni, a fiatal férfiakon a sor, édes kötelesség. Csoportok alakulnak a nők teherbeejtésére. A befektetőket és PR-t is igénylő akcióból az oroszok is kiveszik a részüket. Nemzeti identitásféltés Tiit Ojasoo rendezésében és a Theatre NO99 előadásában.
 

planb_nonstop_presse_003.jpg
Plan-B: Non Stop

Mihez kezdenél, ha tudod, hogy csak 24 órád maradt, hogy lélegezz és itt légy a földön? Melanie Mederlind nem könnyű választ ad 24 timmar Berlin című előadásával. Míg a The Riksteatern nevű svéd társulat a halál témája felől közeledik az élethez, addig a dán Plan-B Simon K Boberg vezérletével egy űrhajó belsejébe invitálja a nézőket, és Tom kapitány magányán keresztül döbbent rá mindenkit, hogy használjuk ki azt a rövid időt, ami adatik.

 
Petra Berg Holbek rendezése a mű címéből (The Fundamentalist) is könnyen kikövetkeztethetően a fundamentalizmus kérdésén mereng, kapaszkodót próbál találni, őszinte kamaradarab, határfeszegetés két kiváló színész, Bárdur Persson és Gunnvá Zachariasen előadásában.
 

24_timmar_berlin.jpg
24 Timmar Berlin

Az izlandi Jón Páll Eyjólfsson első látásra sokkal lájtosabb témához nyúl, a celebrity kultuszt parodizálja. Az előadás szinopszisa alapján a Here and Now kötelező látnivaló nemcsak a mezei színházlátogatóknak, de a sztárgyárosoknak is. A Pretty Subfrau a tradicionális nemi szerepeket veszi górcső alá - nem szokványos módon. Musical, kabaré, balett, tap dance, Strindberg-, Moliere- és Ibsen-szövegek egymásra halmozva.

 
A fesztiválon Európa egy-egy híres rendezője is felbukkan: a francia Philippe Quesne egy igazi gyöngyszemmel érkezik a mustrára. Serge saját kis univerzumában él, minden vasárnap arra készül, hogy egy miniprodukcióval szórakoztassa a barátait. Ezeknek a pár perces falat-darabkáknak se füle, se farka, de Serge látszólag mindent belead. Aztán vége, a nézők megjegyzést fűznek az előadáshoz és ez így megy minden vasárnap...
 

golfo_2.jpg
Golfo 2.3 Beta

A magyar nézők számára is ismerős Simos Kakalas (Getting horny, Nemzetközi Bakkhánsnők) az egyik legismertebb és legtöbbször feldolgozott pásztorkölteményt, Spiridon Peresiadis Golfóját viszi színre Golfo 2.3 Beta címmel. Tasos és Kitsos ugyanazért a lányért, a címadó Golfóért epekedik. A szépséges teremtés Tasost szereti. Előbbi szegény, mint a templom egere, utóbbi azt sem tudja, melyik zsebébe dugja a pénzt. Tasosra azonban rákacsint a szerencse, megment egy angol utazót, a jutalomból már megrendezheti az esküvőt. Kitsos ármánykodása azonban más irányba tereli az eseményeket. Főhősünk hozzámegy egy másik lányhoz, amit Golfo képtelen elviselni. Megjelenik az esküvőn, hogy még utoljára lássa hőn áhított kedvesét, aki rájön, hogy hibázott. Ekkor azonban már késő, Golfo mérget vett be, Tasos kezében leheli ki lelkét, aki bánatában öngyilkosságba menekül. A regényben, rádiójátékokban, musicalben, filmen feldolgozott darab 2.3 Beta-változatában a pásztorköltemény újjászületik. Árnyékszínház, a japán mangát megidéző, nagy szemű maszkok az arcokon, gyerekeknek szóló tévéprogram keveredik nemzeti szimbólumokkal.

 

lookingforamissingemployee_09690004.jpg
Looking for a Missing Employee

A libanoni Rabih Mroué darázsfészekbe nyúl. Újságcikkeken alapuló Looking for a Missing Employee című darabja - mint ahogy a cím itt is sejtetni engedi - egy vizuálisan is rendkívül izgalmas nyomozás "története". Egy szék áll a színpad közepén. Szinte az egész előadás alatt senki sem foglal rajta helyet. Hol a színész? Mroué alakját egy speciális technikai megoldásnak köszönhetően elmosódva látjuk. Félúton a láthatatlanság felé.

 
A 40. Tamperei fesztivál főprogramjában a fentieken kívül még 18 finn produkció szerepel. Ezek között egyebek mellett találhatunk egy különleges Solaris-adaptációt, Camus Caligulájának feldolgozását és még négy bágyadt szemű, nyusziszerű lény is feltűnik a színen (My Imaginary Friend is with Me), hogy aztán az egyikből előmásszon egy színész, azt panaszolva, hogy éppen művészi válságban szenved.
 
Mint arról beszámoltunk, a nagy északi színházi seregszemlén korábban hangos sikert aratott a budapesti Kamra Ledarálnakeltűntem című darabja, amelyet Bodó Viktor állított színpadra. A fesztiválon nem ez volt az egyedüli magyar vendégszereplés: 2001-ben a Krétakör Színház Liliomját láthatta a finn közönség.