Elmaradt Moór Marianna jutalomjátéka

Az utóbbi 30-40 évben számos sikeres előadásban játszották Szép Ernő Patikáját.
Emlékezetes többek között a kaposváriak produkciója (Olsavszky Évával és Kis Istvánnal), vagy a Madách Színházé és legutóbb az Új Színházé.
A Magyar Színház valószínűleg kedveskedni akart Moór Mariannának (képünk), hogy ünnepelje, s ráirányítsa a figyelmet a művésznő közelgő születésnapi évfordulójára, illetve négy évtizedes színészi pályájának jubileumára.
Dicsérendő egy színház részéről, hogy megbecsüli tagjait Csak akkor egy olyan színdarabot kellett volna keresni, amely valóban jutalomjáték a színésznőnek.
Megfejthetetlen titok, hogy miért a Patikát választották, amelyben valójában igen hálátlanul van megrajzolva a női főszereplő, a Patikusné alakja.
Az is érthetetlen, hogy a Magyar Színházban állandó rendezőként jegyzett Csiszár Imre miért vállalkozik művészi habitusától teljesen idegen darab rendezésére. Csiszár húsz évvel ezelőtt a magyar színházi élet fenegyerekének számított, aki Major Tamás szellemi örökségét vállalva, Brechten át közelített akár klasszikus, akár kortárs művekhez. Mindig is távol állt tőle a líra, a szentimentalizmus. Szép Ernő Patikáját pedig csak annak szabad színre vinnie, akinek érzéke van a nüánsznyi finomságokhoz.
Aki képes a szépelgő szavak mögött felfedezni az iróniát, a humort, s képes kikényszeríteni színészeiből az ártatlannak tűnő abszurd szituációkat.

Moór Marianna sokszor megmutatta már, hogy mennyire sokszínű egyéniség, s most is több helyütt, például a fogfájásos jeleneteknél, remek megoldásokra képes. De érződik, hogy a rendezőtől kevés segítséget kapott a szerepformáláshoz. Éppen az hiányzik játékából, amit Szép Ernő a nagy monológok között elrejtett, hogy tudniillik ez a korosodó, vidéki patikusné attól esik kétségbe (attól tragikomikus Kálmán, a patikussegéd udvarló ostroma), hogy legszívesebben elmenne vele a világ végére, mert rádöbben, eddig valójában nem is élt, s már el is virágzott.
A mindig bravúros Szakács Györgyi most slampos, elhasznált vidéki nőnek öltözteti Moór Mariannát, fejére pedig sötét, önálló életet élő parókát rak.

Őze Áron mindent megtesz, hogy megküzdjön Balog Kálmán szerepével, de úgy érezni, ez még meghaladja erejét. (A felvonásnyi nagyjelenete után a hálóingéből úgy lehetne facsarni az izzadságot, mint egy felmosórongyból, s ez bizony rossz jelzésnek bizonyul.)
A népes szereplőgárdából ifj. Jászai László és Csomor Csilla kabinetalakítása érdemel említést, akik viszont "kilógnak" az előadásból. Csiszár Imre három részben rendezte meg a Patikát, ami valójában két részbe bőven beleférne.
Rejtély marad az is, hogy a Csárdáskirálynőből Szilvia belépője vagy a Carmen nagyáriája hogy kerül zenei illusztrációként, illetve álombetétként Szép Ernő világába.

Fotó: Peti Péter