Mennyire tekinthető utazódarabnak a Picasso kalandjai?
Nagyon sok helyre meghívták az előadást, ám ez az első alkalom, hogy ki tudtunk mozdulni a Pécsi Nemzeti Színház falai közül, hiszen a Picasso kalandjai kifejezetten a saját Kamaraszínházunkra készült. Mivel ez egy kisszínpados előadás ? itt pedig a Nagyszínpadon játszották ?, a technikai feltételek nem mindenütt voltak megfelelőek, ezért némi kompromisszumra volt szükség ahhoz, hogy a Tháliában is játszani tudtuk a darabot.
Milyen nehézségekkel találkoztak, mikor a Thália színpadára igyekeztek alakítani a darabot?
Az előadásnak igen feszes koreográfiája van, a Nagyszínpadon pedig mások az arányok, így egy-egy lépés máshova kerül ? például előfordult, hogy helyenként négyméteres eltérés volt ahhoz képest, ami a mi kamaraszínpadunkon van. Ezt természetesen úgy kellett megoldanunk, hogy a nézőnek ne tűnjön fel a változás.
Az előadás alapja az 1978-as svéd komédia. Mennyire akart idomulni a színházi darab a filmhez?
Semennyire, sőt azt is elárulom, hogy a filmet annyira nem szerettem, így nem is az én ötletem volt, hogy a Picasso kalandjait színpadra állítsuk. Ezt Méhes László, a darab rendezője találta ki. Különleges darabról van szó, hiszen a színészek halandzsa nyelven beszélnek, nem irodalmi szöveget adnak elő, éppen ezért kíváncsian vártam, mi lesz belőle. Nem csalódtam: a színpadi adaptáció lényegesen jobb, mint a film. Azért is bíztam benne, mert Méhes Laci korábban megcsinálta már a Gyalog galoppot is, és akkor is sokkal jobban tetszett a színházi előadás, mint a film.
A színház repertoárjában számtalan műfajú darab megtalálható. Hogyan áll össze az évad?
Természetesen egészen máshogy kell összeállítanunk egy évadot, mint mondjuk egy fővárosi színházban. A vidéki színháznak kötelező jelleggel népszínháznak kell lennie ? habár ezt a fogalmat sokszor félreértik. A feladatunk az, hogy egy épületbe sűrítve hozzuk létre a műfaji sokszínűséget, hiszen ? noha működik nálunk az egyetemi színpad és a Pécsi Harmadik Színház is ? a városunkban a Pécsi Nemzeti Színház fedi lett a színházi palettát.
A sokszínűség nyilván számtalan nézőt vonz. Mire számít a 2013/2014-es évadban, mekkora lesz a színház ?forgalma??
Idén már nem várunk előrelépést, inkább a jelenlegi szintet szeretnénk tartani. Az az igazság, hogy az elmúlt évadban csúcsra futtattuk a színházat: két évvel ezelőtt 64 ezer nézővel vettem át a teátrumot, és az azóta eltelt időszakban ? a tavalyi adatok szerint ? 119 ezer nézőnk volt. Ennél nagyobb közönséget behozni fizikai képtelenség.
A számok szerint két év alatt majdnem a duplájára nőtt a nézők száma. Ön szerint ez minek köszönhető?
Először is szögezzük le: a kultúra is egy termék, ezt el kell ismerni, folyamatos verseny van, amelyhez marketing szükséges, de fontos, hogy ezt ízlésesen csináljuk. Sosem tudjuk, mi az, ami megtérül, sok összetevője van a sikerünknek, egyik eleme a társulat, amelynek tagjai a saját területükön maximalisták. Úgy gondolom, a színház magasművészet, ám ez önmagában kevés: a színház akkor jó, ha társasági esemény. Ha a nézők bíznak a színházunkban, akkor eljönnek, bérletet váltanak, és akkor is visszajárnak, ha nem minden esetben kapnak tökéletes előadást, azonban látják ? ami szerintem a falakból is sugárzik ?, hogy a legjobbra törekszünk, és nem a hányavetiség jellemzi a teátrumot. Fontos, hogy a nézők érezzék az odafigyelést, hiszen a színház elsősorban az övék.
Mennyire jellemző a társulat tagjai között a vándorlás, az új arcok felbukkanása?
A társulatunk viszonylag kicsi és nincs nagy jövés-menés. A mostani évadra négy főiskolást szerződtettünk le, olyan frissdiplomásokat, akik a tavalyi évadban bemutatkoztak nálunk. Négy teljesen különböző fiatalról van szó: hiányzott már a társulatból egy igazi hősszerelmes típus, akiért bejönnek a gimnazista lányok, illetve Júlia-karakterre is szükségünk volt, akiért pedig a fiatal fiúk látogatnak el hozzánk.
Ön természetesen nemcsak a teátrum igazgatója, de a társulat színésze is. Milyen darabokban láthatjuk az évadban?
Idén egy bemutatóm lesz: Egressy Zoltán Három koporsó című művében fogok játszani, illetve idén rendezni is fogok, mégpedig az Antigonét. Régi álmom volt ez, és így, hogy operatagozatunk is van, meg tudtam valósítani. Merthogy ez az Antigoné félig tragédia, félig opera lesz ? a zenei részt Faragó Béla jegyzi.
Szíjjártó Anita
