A ''fertőzés'' jó irányba megy

Ez év januárjában a Terasznak adott interjúban Winand Gábor egyik zenekarának különlegességeként említi, hogy annak Elsa Valle kubai énekesnő is tagja. Vele azzal kísérleteznek, hogy hazája zenéjét ötvözzék az európai jazz-feelinggel. Jóllehet, a vadonatúj lemezen Winand csak közreműködőként, egy-két számban énekel, ám zenei rendezőként jegyzi azt, és a kísérletezés eredménye egyértelműen tettenérhető. Azt igyekeztünk tisztázni, mennyire autentikus a cédé és mennyire tükrözi a Winand által említett empíriát?

Elsa úgy véli, szerzeményei a hagyományos hangzású dél-amerikai, kubai zenei világot adják vissza. - Ha ismeri, hallotta már a legendás Buena Vista együttes számait, könnyű elképzelni ezt a hangzást - nevet vidáman. Akkor ez egy tradicionális lemez - igyekszem summázni az addig hallottakat. De nem úszom meg ilyen könnyen. - Nem egészen! - mondja az énekesnő. Ilyen például a második, a Mi son című dal. Ez rólunk, kubaiakról beszél, arról, milyenek vagyunk, arról, hogyan érzünk. (Hadd jegyezze meg azonnal e sorok írója, hogy ennek ellenére, de szervesen illeszkedve a dallamvezetéshez, a második vers után felfedezhető a jellegzetes, dzsesszes beütésű fúvós-szóló, és a betétet lezáró szűkített akkord. Ilyen a következő, tipikus zongorabetét is. Mindezek egyáltalán nem kubai jegyek.) De van néhány szám, amely egészen máshogy és másról szól. Egyes Máté Péter dalok voltak olyan tipikusan bolero jellegűek, amilyenek a Sin Ti és a Quedate című opusok is. Itt elmondható, szinte látni lehet, hogyan mozog a harmónia. A Sin Ti kellemes, lágy hatású zongora-nagybőgő duóval indul. Az érzelmes éneket apró, csillámszerű zongorafutamok színesítik. - A kubai zenére igencsak jellemző, hogy tele van temperamentumos dallamokkal, de ugyanakkor érzelmes, melankolikus is tud lenni - fejeli meg a tudnivalókat Gábor.

Kérdezhetnék, ez márpedig milyen hatás? Hát, a hatásokat tudományosan elemezve nehéz dolgunk lenne. Elsa már tizenhárom éve él Magyarországon. Csak egy-egy rövid időszakot töltött el Németországban, Franciaországban, Spanyolországban. Akkor is turnézott, fesztiválokon vett részt. Végül is Magyarországot választotta, itt érezte magát legjobban otthon. Itt rendes nyár van - mondja kacagva. - Amikor komponálás közben zenét hallgatok, eszembe jut az a Kuba, amit már elég régen elhagytam. Eszembe jut a nagymamám, aki gyerekdalokat énekelt nekem, szinte érzem a tenger friss-sós levegőjét. Régi képek idéződnek fel a nevezetes kubai helyekről, ahol a trobadorék, az énekesek találkoznak, s egy szál gitárral adják elő dalaikat. Játszanak néhány akkordot, s aki elég bátorságot érez, beszállhat, s közösen muzsikálhatnak. Itt azt is meg lehetett tanulni, hogyan kell érezni a zenét! Ezek inkább személyes élmények hatásai, mintsem zenetudományi értékűek.

Hadd szóljunk itt a lemez már említett daláról, a tizedik számról! Ez a Quedate. Érzelmes Gadó gitárszólóval indul a dal. A szólisztikus kíséret, vagy inkább az énekkel egyenrangú gitárjáték megnyugtató, de egy-egy akkord erejéig izgalmas vibrálást is eredményez. Korábban azt írtuk, hogy Winand több esetben is elgondolkodtató, filozofikus, szinte szomorú előadásmóddal prezentálja akár Gadó Gábor, akár saját szerzeményeit. Nos ez a világ itt szinte teljes egészében megjelenik - erősítve és indokolva a lemezborítón írt, Elsa stílusát soroló jelzők sokaságát. Vannak a lemezen olyan dalok, melyek vázlata már régóta megvan Elsa fejében. Ilyen például Rumbantela, amit már koncerten is tesztelt. - De ilyen szám egyik jó barátom, a neves kubai zeneszerző Emilio Salvador szerzeménye, a Puerto Padre is - meséli lelkesen a művésznő. A dalok többségét azonban az elmúlt időszakban írta Elsa Valle. Megtudta a Terasz azt is, hogy az énekesnő kedvence, az a bizonyos "szívem csücske" a lemez második száma, a Mi son című dal. - Ez az én Kubám; bárhol is vagyok erről minden eszembe jut - kacag kedvesen.

Fotók: Oszvald György és Németh Tamás (CD borító)