| Arthur Schnitzlert az 1900-as évek "legbécsibb" írójának tartották, nálunk a Körbe-körbe című műve az elmúlt két évtizedben többször is szerepelt hazai színpadjainkon. Bevallom, rám egyik előadás sem volt nagy hatással, többnyire avíttnak éreztem a honi rendezők által megjelenített játékot, úgy éreztem, elvesztek a részletekben. Pedig Schnitzler szerelmi-erkölcsi témákkal foglalkozó műveiben finom lélekelemző módszerrel, ironikus kritikával ábrázolta hőseit. Hasonlóan kortársához, Stefan Zweighez, hősei belső vívódásaiban ő is mindig igyekezett mélylélektani mélységeket is érinteni, de mint színpadi szerző a frivolitást, az emberi érzések zűrzavarát komikummal, fanyar humorral is keverte. |
 |
| Nos, Forgách András ezt a vonalat találta érdekesnek, s ragadta ki Schnitzler: Anatol című művéből. Nem leporolta, hanem új dimenzióba, új szituációba helyezte újonnan alkotott hőseit. Most, amikor csak a szinglikről szólnak a jól-rosszul megcsinált alkotások, roppant érdekes az Anatol helyett Eriknek nevezett újkori Don Juan kisszerű szerelmi kalandjainak, már-már démonikus féltékenységének ábrázolása. Forgách, amikor fejében íródott a mű, bizonyára mindvégig Rátóti Zoltánra gondolt, annyira eggyé válik az általa alkotott figura és az actor. A mai, negyvenes éveinek közepén járó színészgeneráció körében Rátótin kívül szinte nincs is más, aki ezt az összetett, intellektuális fickót ennyire hitelesen tudná megjeleníteni. Rátóti különös tekintetével, egyéni szövegmondásával mindig is könnyedén alakította az önmarcangoló, belső feszültséggel, vívódással küzdő hősöket. Egykor a börtönévit letöltő, újra színpadra kerülő Darvas Iván és Mensáros László volt ilyen. (Kár, hogy a Nemzeti Színház, amelynek Rátóti tagja, nem keres számára egyéniségéhez, színészi képességeihez méltó feladatot.) Forgách Erikje talán a kelleténél is durvább hős, de Rátóti kellő színészi intelligenciával úgy lavíroz, hogy a már-már pszichopatává váló hős cselekvőképtelensége ne torkolljon tragédiába. |
 |
| Benedek Miklós, a rendező jó érzékkel irányítja a színészeket a szobaszínházi miliőben. A helyében hívtam volna Forgách (író-dramaturg) mellé még valakit, aki a hosszas dialógusokat és monológokat feszesebbre húzza, s akkor az előadás akár 20 perccel is rövidebb lehetne. Elképesztő, hogy mennyi jó színésznőt vonultat fel Benedek Miklós ebben az előadásban. Forgách nem a Schnitzler által megírt női alakoknak írt mai dialógust, hanem teljesen szabadon teremtett mai lányokat, asszonyokat. Nincs jobb szó rá, Forgách nőalakjai egytől egyig "vadvirágok". Szinte mindegyik elesett, ezért tudja őket Erik a végtelenségig kínozni, megalázni. Bár végül is, ha jól belegondolunk, a maguk módján a nők győznek: ki úgy, hogy megkaparintja, ki úgy, hogy megszabadul tőle. |
 |
 |
|
| Laura (Juhász Réka) egy kis fruska, akiből kibújik a kardfogú tigris, s aki majd kérlelhetetlen feleségként egy életen át gyötörni fogja szegény Eriket. Lilian (Szabó Margaréta) a felolvasóesten az íróhoz csapódó hivatásos kurva kemény leckét ad Eriknek. Szabó Margaréta erénye, hogy nem a könnyebb utat választja, nem külsődleges eszközökkel dolgozik; általa kezdi megismerni a néző Erik ellentmondásos, kisszerű lelkét. Linda (Gilicze Márta) az a nő, akit Erik és barátja, Gerzson próbára tesz. Erik megszereti Lindát, de nem tudja, hogy vajon a nő hű-e hozzá. Gerzson azt javasolja, hogy hipnotizált állapotban kell a lányt kifaggatni. |
 |
| Gilicze Márta, aki tavaly végzett a Színművészeti Egyetemen Marton László osztályában, az érett színészi eszközök egész tárházát vonultatja fel, amikor egy fotelben ülve, csukott szemmel jeleníti meg azt a lányt, akiről egy hamis felhang elárulhatja, hogy tényleg megcsalta Eriket. Ludmilla (Stefanovics Angéla) egy olyan színésznőcskét formál meg, aki maga is érzi, hogy nagyon tehetségtelen. Stefanovics Angéla olyan "szürkén" jelenik meg, mint Örkény Egérkéje, majd egyszer csak elkezd hisztizni, s olyan jól csinálja, hogy a néző csak ámul, hogy mire is képes ez a színésznő. Leila (Fábián Anita) sokáig szinte némán tűri Erik ostoba féltékenykedéséit, a múltjában való turkálást. A kettőjük párharcából kezd felsejleni, hogy Erik valójában pszichopata. |
 |
| Lola (Murányi Tünde) már egyszer megégette magát Eriktől, akkor egy életre megtanulta a leckét, s most lazán utasítja vissza a férfi közeledését. Murányi Tünde kabinetalakítása briliáns. (Be is söpri a közönség tapsait. Hogy egy ilyen jó színésznőnek miért kellett eljönnie a Nemzeti Színházból, szinte érthetetlen.) Lili (Nagy Cecília e.h.) az a nő, akivel Erik együtt tölti az esküvő előtti utolsó éjszakát. Lili üde színfolt, Erik legszívesebben vele menne az esküvőjére Erik barátját, Gerzsont Karácsonyi Zoltán alakítja. Gerzson valójában egy hálátlan szerep, nem róla szól a játék, ő Erik kontrapunktja, többnyire csak az összekötő szöveget mondja. Bámulatos, hogy Karácsonyi mennyi színnel, apró színészi gesztusokkal és bölcs humorral jeleníti meg a figurát. Máris kiváló jellemszínész (mert, ugye, hősszerelmest mindenki tud játszani), és hangjával is jól tud bánni. Ezért is foglalkoztatják örömmel a szinkronstúdiók. Kár, hogy Farkasházy Tivadar nem jár elég sok helyre színházba, valószínűleg csak ezért nem fedezte még fel őt a rádiókabaré számára. |
 |
 |
|
| Az Erik végül is több, mint egy kellemes színházi este, az előadás vége felé kissé fájdalmas felhangot is kap, de a néző ekkor pergeti vissza e fejében az eddig látottakat, és rádöbben, mennyi bölcsességet látott-hallott. A magam részéréről az előadást merem ajánlani mindazoknak, akik már túlélték, vagy most élik életük nagy szerelmi válságát.
Forgách András ERIK A. Schnitzler Anatol című művének motívumaiból SZEREPOSZTÁS ERIK: RÁTÓTI ZOLTÁN M.V. RENDEZŐ: BENEDEK MIKLÓS BEMUTATÓ: 2005.12.04. Fotó: Ajpek Orsi |
