Frenák Pál Társulat: Apokalipszis-Frisson
2005. december 13?15. 20h
A Párizsban élő és alkotó koreográfus új darabjában továbbra is az ember legmélyebb ösztöneit kutatja, a testbe, a mozdulatba vésődött emlékeket hozza a felszínre. Frenák kirobbanó, elsöprő erejű tánccal, sokkoló és olykor groteszk szimbólumokkal jeleníti meg mindezt. A lenyűgöző mozgáshoz Fabrice Planquette alkotott rendkívül erős zenét, amelynek a lüktetését a zsigerekben érezni.
Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése, valami végső igaz, lemeztelenített valóság meglelése a mindenek felett hajszolt, vágyott cél. A szemünk előtt életre kelt fantomokról egyetlen pillanatra sem tudjuk eldönteni, hogy valódiak-e vagy csupán a képzelet szüleményei, vajon végletes vonzalmat vagy éppen pusztító gyűlöletet ébresztenek a nekik kiszolgáltatott nézőkben. Véres csatákat, vagy érzéki játékot látunk? Kik ők és miféle ezerarcú viszony fűz bennünket hozzájuk?
?Tűéles mozdulatok, a test teljes megfosztottsága és groteszk félelmei jellemzik a Frenák Pál Társulat új darabját. Kemény, fémes és szégyentelen.?
(Mestyán Ádám: Magyar Narancs XVII. évf. 14. szám, 2005. április 7.)
Koreográfia: Frenák Pál
Táncolják: Kolozsi Viktória, Johanna Mandonnet, Nelson Reguera Perez, Guillaume Saunier Martinez
Díszlet: Kiss Péter, Emmanuel Piret
Jelmez: Maryse Khoriaty
Zene: Fabrice Planquette
Videó: Jean-Sebastian Leblond Duniach
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Színpad: Ferenczi László
The latest piece by choreographer Frenák who is currently living and working in Paris, continues to explore man?s deepest instincts, and evokes memories that are eroded into our bodies and movements. Frenák portrays it all with explosive, powerfully sweeping dances, shocking and at times grotesque symbols. Fabrice Planquette has created especially powerful music for the amazing movements- you can feel it pulsating in your guts.
The overall objective is a quest for the content of the subconscious, the deepest level, to exceed the ultimate limit, in order to find naked reality, the final truth.
It is impossible to know whether or not the phantoms coming to life before our eyes are real or only a creation of the mind. Do they perhaps inspire eternal attraction or destructive animosity in the defenceless audience. Are we witnessing bloody conflict or sensual erotic games? Who are they and what kind of relation binds us to them?
Kritikák:
?Az apokalipszis görög eredetű szó, jelentése: kinyilatkoztatás, elrejtett, titkos dolgok feltárulása. Irodalmi műfajt is jelölünk e szóval. A bibliai ősszövegek mintájára (vagy mintegy folytatásaként) végítéletet, a világ végét megjelenítő látomásos írásokról van szó. Frenák Pál apokalipszis-látomása egyéni, és mégsem szakad el a hagyományos (értsd:bibliai) apokalipszisképektől. Bár az előadás szerves részeként szerepelteti a zenét és a videóklippeket, jelen interpretációja minimalista a színpadi kellékeket és felhasznált eszközöket illetően. Szimbolikája több rétegű, és erőteljes képekben ölt alakot. Négy táncossal játszatja el látomását (ez vélhetően a Dániel könyvében olvasható apokalipszisképekre utal). Ám ezek változó (folyton átalakuló) szerepkörben jelennek meg: szörnyekből túlvilági elkárhozottak lesznek, gyilkosan kegyetlen sorstársak, egymás kínzói, saját és más nyomorúságának kínlódó és egyben könyörtelen részesei.?
(Alarm kulturális magazin II. évf. 5. szám, 2005. április 6.)
?Merész, a maga módján mégis rejtőzködő művészfigura Frenák Pál. (?) Egy alapvetően szeméremes és álszenteskedésre hajlamos társadalomban válhatott művészete roppant népszerűvé. Frenák darabjai szenvedéstörténetek. Ismerősek a kínban összeránduló testek, a túlzó meztelenség, a kihívó csábítás, az egymást kegyetlenül, hidegen kezelő alakok viszonyrendje. Jóleső nézni a fantasztikus ügyességgel dolgozó táncosokat, a puritán, a táncot magát izgalmasan kiemelő, mégis rafinált színpadot.?
(Mások, 2005. május XV. évf. 5. szám)
?Akármennyi spekulációra adnak lehetőséget Frenák színpadi kompozíciói: előadásai nem irodalmiaskodások táncszínpadon. Tiszta táncban fogalmaz. A testek artikulálttá érlelt jelrendszerében. Az összegabalyodó testek gyötrelméből örömöt keltő attrakciók bontakoznak ki. Táncosai - Kolozsi Viktória, Johanna Mandonnet, Nelson Reguera Perez, Guillaume Saunier Martinez ? összeforrott együttest mutatnak. Négy önálló személyiség. Egyenruhájuk, egyen mozdulataik ellenére is kiemelkedő szólisták. Úgy írják belső életük zavarát, tiszta és elmozdíthatatlanul véglegesre ?kiírt" bonyolult jelrendszerükkel a kakasvívó porondjukra, mintha egyetlen fájdalmas mondatot írnának, anélkül, hogy fölemelnék tollukat a papírról.?
(Molnár Gál Péter: Magyar Színházi Portál)
