 |
| Börcsök Enikő és Nagy Ervin |
Régóta esedékes volt már. A hazai színpadokon Makrancos Kata teoretikus szinten replikázott, szellemes riposztjaitól rettegett a város. Valami érthetetlen, finomkodó értelmiségi báj lengte be a tanmesét. Gothár felfrissítette a darab nyelvét ? Varró Dániel zseniális fordításában brutálisabb, nyíltabb és szellemesebb a történet, mint bármikor azelőtt ?, és ezt az élő, utcaszínházhoz való, trágár és féktelen csodát, Shakespeare maira igazított nyelvét rászabadította a játék elsöprő, sodró lendületére. Izgő-mozgó színpadán, a maga tervezte díszletben minden átalakítható; a tér több dimenzióban működik, a tárgyak röpülnek, a serpenyő önmagától kisüti a tojást, Bianca szobájából rongyfüggönnyel eltakart cirkuszi bódé lesz, a nászéjszakán egy szolga a fején tartja a gyertyát, Kata egy deszkát feszeget ki, hogy különös szerelmi légyottjukhoz Petruchióval padot varázsoljon a semmiből. Bujdosó Nóra kitűnő jelmezei egy szürrealista látomást folytatnak, hol kellékek, hol cafatok, a dicső padovai polgárok bal vállán címer gyanánt valami lehetetlen kompozíció fityeg, Gremio viszont barna kötött szvetterben és bőrszerkóban teszi a szépet a nála ötven évvel fiatalabb Biancának; erős, telt színek és a képtelenségig eltúlzott formák közegében járunk. Nem beszélve a szerepcserékből következő álarcokról, a szolgák kihangsúlyozott póttestrészeiről, továbbá néhány kutya-, bagoly- vagy majomfejű lábatlankodóról Petruchio házában.
 |
A tobzódó látványt és a minden ízében felvillanyozó szöveget a részletekig kidolgozott, precíz, tökéletes és élvezetes színészi játék teszi teljessé. Nagy Ervin Petruchiója ritka alakítás. Egyszerre hímsoviniszta és játékos kamasz, a férfitársaság izgalmas középpontja és bölcs férj, aki a sólymok mintájára szelídíti meg Katát, s mindezt nem a pedagógus, hanem a vérbeli játékos szenvedélyével. Méltó ellenfelének bizonyul Börcsök Enikő: a nem igazán szép nők józanságába rekedt, hablatyoló dühöt visz, de már legelső megjelenésekor sokkal szelídebb, mint azt elvárnánk: ő nem korai szüfrazsett, hanem az egyetlen karakteres nő a többi között, és maga is tudja, hogy így aligha jut a házasélet örömeihez. Amikor Petruchio először megszólítja, áram fut végig a testén és már tudja, hogy elveszett. Börcsök némi cinizmusba oltja a vágyakozást, szép közös játékuk sokkal inkább a váratlanul feltörő szerelemről szól, mint a Bianca körüli affektálások. Szép, bár kissé túllágyított pillanatokat köszönhetünk Fesztbaum Béla Hortensiójának, kitűnő Mészáros Máté a kérőnek öltözött, félművelt szolga szerepében, Molnár Áron gumitestű, állandó alakváltozásra kész Grumiója egy önálló estét is be tudna tölteni, Bianca szerepében Réti Adrienn igazi mai, élvezeteket hajszoló tinédzser és erős karaktert hoz az utolsó percekben Harkányi Endre Vincentiója.
 |
Gothár Shakespeare-jének főszereplője a nyelv és a játék, nem ritkán a kettő együtt. A lovak indulásra ?kézen állnak? (és tényleg), a hölgyek ?nyefegnek?, az urak néha előkapják a férfiasságukat, és mindenki élvezi a játék, a szócsata, a kifordított helyzetek és a megbolondított mondatok (Varró ízes posztmodern szövege megtekert frázisokat idéz a Hamletből, a Szentivánéjiből, de még Puskintól is) varázsát, azt, hogy a színházban mindent lehet. Ez a minden, ez a szabadság az előadás igazi csodája, az újrafelfedezett, jogaiba visszahelyezett nagybetűs színház.
