A Kormorán Forrás felé című CD-je hetvenötödik(!) a hazai zenei életben huszonhét esztendeje meghatározó szerepet betöltő együttes életében. Az albumon minden eddiginél erőteljesebben jelentkezik a magyar népzenéhez, a magyar népköltészethez való kötődés.
A Kormorán mindig is mély gyökerekből táplálkozott. Zenei útjuk méltán kapcsolódhat Bartók, Kodály munkásságához.
Bár a huszonhét év alatt voltak kisebb nagyobb hullámvölgyek a zenekar életében, muzsikájukban néha elcsábultak a könnyebb megvalósítás irányába, de abban következetesek maradtak, hogy mindig felmutatnak ősi jelképrendszereket. Ahogy az egyik dalban meg is fogalmazódik: "Rátalálsz egy keskeny útra/elvezet majd templomodba."
A zenealbum címe szimbolikus. A gyökerét vesztett ember keresi, kutatja útját a világ nagy, egységesülésre törekvő, de önmagát színeiben, árnyalataiban meghatározó népek különböző, mégis alapvetően "emberi" családjában.
Varga Miklós - ahogy magát nevezi - rock szamuráj, magányos énekes, Jézus alkat. 1983-ban Koltay Gábor István, a király című filmjéből ismerte meg az ország. 1984-ben pedig Európa című dalára felfigyelt a nemzetközi popvilág is.
1985-ben találkozott a Kormoránnal, s ettől kezdve rendszeresen szerepel vendégként az együttes versekre épülő zenealbumain. A Magyar ballada sajátos összegzése Varga Miklós és a Kormorán együttes húszéves zenei szövetségének.
Az új Varga-CD nagyon szép válogatás; a Magyar passió, A reménység temploma című oratóriumok legszebb dalai éppúgy megtalálhatók rajta, mint a Julianus című film betétdala, vagy az Elektra mindörökké és A megfeszített című rockopera legismertebb dalai.
A korong egy különlegesen szép szerzeménnyel zárul: Márai Sándor híres 1956-os versét Jenei Szilveszter zenésítette meg, s első versszakát Sinkovits Imre hangján hallhatjuk.
facebook icon Megosztás a Facebookon
facebook icon Küldés messengeren
facebook icon link másolása