Mi az első kép, ami eszünkbe jut Hamupipőke történetéből? A cipő? Egy seprű? Csupa tárgyi elem, kellékek. A lépcső, a palota... Helyszínek, díszletek. Szolgasors, varázslat... Csupa színházilag megjeleníthető fogalom. Már csak az ember hiányzik...
Hogyan mesélhető el egy történet színészek nélkül? El lehet mesélni csak fénnyel? Hanggal? Elég közérthető-e a színpad nyelve, és egyenrangú fél tud-e lenni a színésszel szemben? Mi történik, ha kivesszük a színészt, az embert a színpadról, és rábízzuk a mesélő szerepét a színházi gépezetre? Képes-e a színházi eszköztár helyettesíteni az embert és önálló életre kelni?
Ez a Hamupipőke: színház. Egy színészek nélküli színház próbatétele, amelynek középpontjában mégis az ember áll. Hiánya a színpadon és jelenléte ? mint néző, mint befogadó.
