Az évad végén lezárul egy korszak a Krétakör történetében, s mielőtt ismét újrarajzolnák a kört, szeretnének nézőinknek egy sajátos áttekintést nyújtani az elmúlt időszak munkájáról. Bizonyos távolságból szemlélve talán jobban láthatóak az egyes előadások kontúrjai, esetleg új összefüggések fedezhetőek fel közöttük - legalábbis reméli a 13 éve lelkesedésből elindított, mára több mint 200 millió forintos összköltségvetés felett rendelkező Krétakör. A Körszakzáró fesztivál tökéletes lehetőség arra, hogy kiderüljön: mi honnan indult, hova vagy miért éppen eddig tart?
Visszakanyarodva a legutóbbi fordulóponthoz, Schilling Árpádék felidézik 2002-ből az előző periódus utolsó, s az új első produkcióját. A Leonce és Lénából kiindulva megmutatják miként alakult a Hamlet-motívum Schilling rendezéseiben a Sirájon át a hamlet.ws-ig. A HazámHazámat a FEKETEországgal párba állítva pedig felelevenítik Magyarország rendszerváltás utáni történetének sajátos, krétakörös olvasatát.
"A Krétakör társulatos repertoárszínházként jövőre már nem létezik, hanem egyfajta szellemi alkotóműhellyé alakul át" - nyilatkozta március közepén Gáspár Máté ügyvezető, amihez Schilling Árpád 19-én az MTV Este című műsorában annyit tett hozzá, hogy ezentúl projektekben gondolkodnak majd. A változás lényegét a következőképp summázta a rendező: "Nem egy végtelen örökbérlet, hanem adott idő, adott pénz és adott termék."
