Egy meghökkentően modern mű a XVII. századból - a XXI. századnak.
A magyar színháznak van néhány nagy adóssága. A nálunk még soha nem játszott A világ nagy színháza ezek közé tartozik.
Rövid, mégis hatalmas vízió ez - az emberi sorsról, a bölcsőtől a sírig, sőt az előtt és az után.
A darab elején az Alkotó (aki egyidejűleg jelentheti az Istent és a Szerzőt), színpadra szólítja a Világ nevű szereplőt, művének rendezőjét. És a színészeket - vagyis az embereket.
Mindenki jó szerepre vágyik. A Király és a Szépség fel van dobva, de a Szegény és a Paraszt morgolódik, amikor megkapja a példányt. Végül belépnek az élet színpadára, de a játék végeztével vissza kell adniuk szerepüket. Az Alkotó pedig egyenként értékeli, jutalmazza és bünteti őket. Csakhogy ez nem próba, itt nincs ismétlés, az előadás maga az Élet volt. Calderón szeretettel és iróniával mutatja be, ki hogyan akar megfelelni feladatának az élet színpadán. Ezért érezzük úgy, hogy a XVII. századi spanyol klasszikus szövegén nem fogott az idő.
Kilenc színész és három zenész vesz részt a szabad téren zajló játékban, amelyben percenként váltja egymást a humor és a komor, a kicsinyesség és a költészet, a misztikum és a földművelés.
A Fábri Péter fordította darab a Kovátsműhely és a Millenáris KHT közös produkciója, az előadást Kováts Kriszta rendezi.
