Poszt-modern ponyvaregény az 51 éves vagány, szépirodalmi botrányhős könyve. Részben amerikai sci-fi thriller. Részben Szolzsenyicin, és Fagyajevtől Az ifjú gárda. Nagy része pornókazetta. Kis része diabolikus Dosztojevszkij. Irodalmi komisz kölök az úgynevezett ?kegyetlen prózát" mívelő Szorokin. Mindenféle disznóságot, elképesztő valószerűtlenséget vet papírra jegesen feszes, tömör mondatokkal. Csúnya szavakat rottyint fegyelmezett szövegébe. A Tunguz meteor jégtömege segítségével a Rózsakeresztesekhez hasonlító titkos szekta a szegycsontra mért jégkalapács ütésekkel kibontja a tetsz-élők közül a valóságos, érző szívű embereket. Mivel A jég regény, nem pedig dráma, felsorolandók színlap szerint a dramatizálásban részesek: Bratka László fordította a Gondolatnál megjelent regényt; Petrányi Viktória volt a dramaturg (mi az, hogy dramaturg?); irodalmi konzultáns, az orosz irodalom szakértője, Hetényi Zsuzsa. És persze: a rendező sem teljesen ártatlan az estében.
Szorokin feszes tőmondatait (párbeszédekben megtartva a jelzőtlen tömörséget) színészi és rendezésbeli körmondatokra váltotta át az előadás. A bemeneteli díszletszoba ajtajánál a szőkeparókás Tillo Werner és Gyabronka József ellenőrzik a jegyeket.
Az utolsó vacsorára utaló 13 színész játssza fegyelmezetten a cselekvéssorokat: Csákányi Eszter, Péterfy Borbála, Sárosdi Lilla, Tóth Orsi, Bánki Gergely, Gyabronka, Katona László, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Rába Roland, Scherer Péter, Terhes Sándor, a honosított Werner. A cselekmény során kettő kivételével mindnyájan ruhátlanul kínoztatnak meg. Közösülnek. Csoportosan közösülnek. Kádban fetrengenek. Összetolt kanapékon kopulálnak. Kamatyolnak. Kúrnak elölről, hátulról. Van felláció, kunnilingváció. Amit csak akar a néző. Meg amit nem akar. Legkínosabb, amikor a brutális stricit játszó Rába beleülteti futtatott csaját (Péterfyt) egy whiskys üvegbe. Péterfy ezt követően (pucéran) gondosan tisztálkodik a konyhai lefolyónál. Nem tornamutatványok tömegessége a magyar színház úttörése. A pornográf részletek jelentősek szemforgató és álszent társadalmi közegben. (Mindazonáltal nem hozna örömöt színházi elszaporodásuk. A jéggel megtört a jég. Tessék a továbbiakban nyugodtan fenntartani a felsőruházatot!) A mindvégig feszült felvonás-monstrumban ki-ki megkapja a maga színészi szólószámát. Csákányi tolókocsin közlekedő Claire Zachanassian-szerű öreg hölgyként fokozatosan élettel telik meg, majd levág egy szteppszámot. Katona a felső színpadon a dervis-táncok extázisát állítja elő. Péterfy ugyancsak az emeleti fürdőszobában táncolja elő nemi frusztrációját. Bánki elszabadult infantilizmussal Willhelm Busch sorozatának Max és Mórica egy személyben. Werner színpadot-nézőteret összekötő mosolya kedves, felelősségre vonó, behízelgő-kihízelgő, nyomasztó és felszabadult egyszerre. Tóth Orsi tüllbe bujtatott angyal. Tekintete hol ártatlanságot, hol megfagyott fenyegetést sugároz. A társulat fele színészi anyanyelvként lép át realista ábrázolásból szürrealizmusba: a felsoroltakon kívül Nagy Zsolt, Rába, Sárosdy. Biztos lábbal közlekedik az anyaföldön Mucsi, Scherer, Terhes.
A szünet után átrendezett helyiség fogad. Ahol addig nézők ültek, fenyőcserjék közül egy-egy színész virít növényi nyugalommal. A férfiak Ágh tervező matrózblúzában. A nézők a maradék téren. Az idilli erdőben oratórium-színpad. Recitált monológok Erdély Mátyás fortélyos megvilágosodási-elsötétedési effektusaival. A fantasztikus rablómese átemelkedik misztikusba. Mélyértelműnek rémlik. Fokozódó erővel szól, beborítja a színpadot, diadalmasan szárnyal Sosztakovics energikus zenéje. Himnikus apoteózis felé tart a végkifejlet?gondolom ? a nézők örömére, hogy annyi rút és erőszakos epizód után eljussanak az emelkedett szépség és tiszta nyugalom megnyugtatásához. Finaletto. Folytatása ráadás. Monitoron a misztikus embermegváltó jégkalapács tévé-reklámja fut. A kiválasztottakat magasabb rendű létezésbe beavató szerkezet megvehető dollárért.
Szorokin az igaz emberséghez, a tiszta szeretethez eljuttató végzet angyalaiként a német megszállókat és az NKVD tisztjeit jelöli. Kétséget támaszthatna olvasóban-nézőben ez a bűbájoló tudás. Mundruczó groteszk bukfenccel megfejelte előadása végét. Kizökkentette nézőit a létreszervezett irracionalitásból. Józan iróniával zár. A színészfiúból lett filmrendező színházi varázslónak rémlik. Nem varázslómester. Bűvészinas. Erős képességgel tudja színházban kiszabadítani a szellemeket. A színészekét is, a nézők képzeletét is repülni készteti.
