 |
(MTI) - Már ma is élnek Kínában olyan külföldiek, akiket annyira elbűvölt a műfaj, hogy kitanulták a titkait és maguk is terjesztik külföldön - írta a kínai Hszinhua hírügynökség a Jangce-parti Vuhanban folyó, 33 alkotást bemutató VI. Pekingi Opera Fesztivál színhelyéről keltezett tudósításában.
Egyikük Ghaffar Pourazar, aki 1993-ban, 32 éves korában látott először pekingi opera-előadást Londonban. A számítógépes animációkkal foglalkozó fiatalemberre olyan hatást tett a produkció, hogy felhagyva addigi pályájával Pekingbe utazott, beiratkozott a műfajt oktató főiskolára, s a nála nem egy esetben tizenöt-húsz évvel fiatalabb növendékekkel együtt éveken át gyötörte magát a testet-lelket próbáló akrobatikai, ének- és színjátszási gyakorlatokkal.
Végül ő lett az első nyugati ember, aki el is végezte a több éves kurzust. Időközben pedig tökéletesen elsajátította a lakosság nagy része által használt úgynevezett mandarin dialektust, a mérvadó pekingi kiejtéssel. Ezután felvételt nyert a kínai színházi akadémiára, ahol elsajátíthatta a legnehezebb hagyományos pekingi opera-figurának számító Majomkirály szerepét. 1996-ban egy pekingi nemzetközi fesztiválon Pourazar Aranysárkány-díjat kapott ezért az alakításért. Hamarosan ismertté vált a műfaj hazai közönségének körében, amely "a nagyorrú pekingi opera-színész" becenéven emlegette (a kínaiak számára főleg a külföldiek orra a feltűnő).
E sikerek nyomán 15 színész-énekessel és zenésszel létrehozta a Nemzetközi Majomkirály Társulatot, amely a világ más részein is népszerűsíteni kívánja a tipikus kínai mondahőst. Az együttes A nyugati utazás című, klasszikus pekingi operát hagyományos formában adja elő, de annak érdekében, hogy a külföldi közönség is könnyebben követhesse a cselekményt, angol nyelvű párbeszédeket iktat be.
"Énekelni azonban kínaiul szeretek inkább, mivel a műfaj kevésbé vonzó angol nyelven" - mondja Pourazar, aki szerint a pekingi opera nem egyszerűen egy színpadi zenés-táncos műfaj, hanem egyben Kína nagy hagyományú kultúrájának megtestesítője is. S hogy további hidat építsen a külvilág felé, a pekingi opera stílusára alkalmazta William Shakespeare Szentivánéji álom című klasszikus darabját is.
A pekingi opera szerelmesévé vált a japán Csie Marimura is. A művésznőre 2001-ben Kaj Kö-csen (Kaige Chen) Isten veled, ágyasom! című filmje gyakorolt nagy hatást, amely az ebben a műfajban dolgozó művészek sorsát mutatta be a XX. század kínai történelmének viszontagságai közepette. Csie beiratkozott a kínai színházművészeti akadémiára, ahol megismerkedett Pourazarral is. A művésznő Japánban saját előadásában mutatja be a pekingi operát és felolvasásokon is népszerűsíti a műfajt.
