A Lear király történetének alapja egyszerű mese, de olyan mély emberi érzések és vágyak vezetik a szereplőket, hogy Shakespeare tragédiáját akár polgári drámának is tekinthetnénk. Lear azáltal, hogy lemond királyságáról, már az első jelenettől emberré válik, de királyságával együtt a királyság tudatáról nem tud lemondani, ezért emberségében szeszélyes, kegyetlen és goromba, aki az új helyzet bizonytalanságában nem tudja, hogy valójában meddig terjed a hatalma. Ez a kettősség jellemzi minden megnyilvánulását, ezért vele kapcsolatos benyomásaink is kettősé válhatnak. Tudjuk, hogy méltán szenved, amikor megkapja, amire rászolgált, mégis azt érezzük, hogy méltánytalanság történik vele, mert a gyermeki hálátlanságból fakadó legkegyetlenebb gyötrelmeket szenvedi végig.
Az emberi lét minden fontos kérdése megjelenik a darabban, s azáltal, hogy ellenpontjaikban láthatjuk ezeket, átfogóbbá, egyetemesebbé válik a történet. Az élet és halál, ifjúság és aggkor, erő és gyengeség, növekedés és bukás, helyes döntések és tévedések, éleslátás és vakság drámája a Lear király. A világnak azt az eredendő értelmetlenségét, s benne az embernek azt a eredendő otthontalanságát ábrázolja, mely a lét legszélsőbb határai felől ragadja meg az embert. Tragikus szatíra, mely kigúnyolja az érdekeken és hatalmon alapuló földi boldogságot, de azt a Mennyországot is, amit a halál utánra ígérnek a vallási tanítások. Kigúnyolja a kozmogóniát, az ésszerű történelmet, az isteneket, a jó természetet és az embert, mely ?Isten képére s hasonlatosságára" teremtetett.
Lear passiója csupán egy embersors, azé az emberé, aki a dráma elejétől a legvégéig képtelen a szeretetre, mindenkit elűz maga mellől, s amikor belátná, hogy keserű sorsát maga okozta, s őszintén megbánná bűneit, már késő. Vajon hány elrontott életnek oka ugyanez? S vajon honnan ered? Érdekek mozgatnak mindent? Vagy csupán a felebaráttal szembeni figyelmetlenség? Shakespeare sikerének egyetlen kulcsa van: a kíméletlen igazmondás. Gondolkodtatva és néha nevettetve is, de konok őszinteséggel mindig az emberi értékek törékenységéről beszél. Tükröt tart, s üzenete nem az, hogy jó vagy rossz a világ, mindössze annyi: ilyen.
Forrás: Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
