Csak három betűvel és néhány remek ötlettel kellett kiegészíteni a tavalyi Elemlámpa partyt, hogy idén, a színház Shakespeare-évéhez igazítva, a ?legszellemesebb? darabra, a Hamletre építve Szellemlámpa partyra invitálják a közönséget az Európai színházak éjszakája alkalmából, november 15-én. Az már biztos, hogy nemcsak szellemek járnak majd azon az éjszakán a színházban, mert néhány nap alatt betelt az 500 fős látogatói létszám. De vajon miből gondolták, hogy a közönség nemcsak este 10-ig, az előadásokon kíváncsi a színházra, hanem 10-től éjféléig is? ? tettük fel a kérdést Kiss Csabának, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának.
?Eredendően az volt a szándékunk, hogy valami különlegeset kínáljunk az Európai színházak éjszakáján, mivel a miskolciak nagyon szeretik színházukat, ezt nap mint nap tapasztaljuk. Ilyen alkalmakkor szokott lenni kulisszabejárás, felolvasószínház, de mi valami rendkívülit akartunk átadni a közönségünknek, ami örökre emlékezetes marad. Összeült a stáb, és egyszer csak valaki azt mondta, este tízkor oltsunk le minden villanyt, de nyissuk ki a színházat, és akik elemlámpával jönnek, azokat fogadjuk kis műsorokkal. Aztán mindenki hozzátette a magáét, csoportos ötlet volt a tavalyi Elemlámpa party? ? emlékezett a kezdetekre az igazgató.
A közönség már az első alkalommal is vevő volt erre, eredetileg 200 emberre számítottak, és a végén több mint 500-an jelentkeztek. Ebben az évben is itt húzták meg a határt ? ugyanis akármilyen nagy a tér, ennyi látogatót bírnak el a színház folyosói, tárai, műhelyei.
?Ha ötszáz ember bolyong egy elemlámpával a színházban, az azért nagyon nagy tömeg, komoly logisztikai feladat. Ráadásul a színház veszélyes üzem. Ezért kell limitálnunk a látogatók számát. És ezért minden csoporthoz rendeltünk két kísérőt. Közülük a vezető színész, aki egy, az évadban játszott darabbeli szerepének megfelelő jelmezben, és a figurát is hozva vezeti a csoportot ? ami eleve úgy szerveződik, hogy a látogatók indulás előtt ?castingon? választják ki, kinek a vezetésével szeretnének két órán át járkálni a sötét színházban? ? mondta a részletekről Kiss Csaba.
Már ez a ?felvezetés? is jelzi: úgy gondolják, az, hogy kivételesen nem hagyományos világítás mellett nézhetnek be a látogatók a kulisszák mögé, még nem lenne igazi színházi tett. Itt azonban megmozdul a társulat művészi és műszaki gárdája, így a játék lesz az igazi kaland.
?Eljátszottunk a gondolattal és a szavakkal, hogy nekünk nemcsak érzékeny, de fényérzékeny színészeink vannak. Huszonhárom, színpadon kívüli helyen, a lakatostártól a díszletszállító liften át a forgószínpad alatti technikai kamráig várják a csoportokat, és abban a pillanatban kezdenek játszani, ahogy fény esik rájuk. Olyan ez, mintha a színész a néző figyelmétől elevenedne meg? A táncosok, énekesek, zenészek is részt vesznek ezekben a kis improvizációkban, két színpadot pedig odaadtunk a műszaknak, mutassák meg, mire képesek ők és a technika. Azt hiszem, látványos show-ra kell számítanunk füsttel-fénnyel és mindennel, ami forog és emelkedik. Kimondhatom, gyermekien játékos lelkek érzik nagyon jól magukat ezen az estén, mindkét oldalon. Bár ilyen közelségben nem lehet oldalakról beszélni, és épp az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Ennek a csúcspontja, amikor a nagy kaland végén mindenki összegyűlik a Nagyszínházban. Megejtő élmény volt tavaly, amikor az elemlámpák kósza fényénél 500 ember egyszerre énekelte, hogy ?kell egy hely?. Most más jellegű a dalunk, Cseh Tamás?Bereményi Géza: Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről című szerzeményét énekeljük együtt, de abban biztos vagyok, hogy az élmény ugyanolyan feledhetetlen lesz? ? mondta a nemző gondolatokról és a megszülető élményekről az igazgató.
Mindez pontosan kifejezi a színház nyíltságát ? hiszen, szigorúan csak példaként, évente többször is rendeznek olyan színházünnepet, amikor nemcsak megnyitják a kapukat, de ők is kijönnek az utcára, vagy folyamatosan lehetőséget adnak az iskolásoknak arra, hogy ne csak nézzenek, de maguk is alkossanak és bemutatkozzanak. Kiss Csaba hangsúlyozta: maximálisan kifejezi a közönség szeretetét is, mert lássuk be, kell elszántság egy ilyen éjszakai túrához, ami más megvilágításba helyezi nemcsak a nézőtéri kariatidákat, de az egész különös színházi világot is.
Cs. M.
