| Bámulatos, hogy létezik valami is, ami csendes és lassú, harsány színektől és akciótól mentes, mégis képes a hamburgerkultúrán, rajzfilmcsatornákon és computeres játékokon szocializálódó gyerkőcöket lekötni, sőt teljességgel lenyűgözni. Mesebeszéd-, gondolhatja a kedves olvasó. És tényleg az. Bagossy László A sötétben látó tündér című gyerekdarabjának műfaji megjelölése: mesebeszéd. Pogány Judit, aki a mesét elbeszéli, félhomályban ül a színpad közepén egy ágakból összefont karosszékben és mesél. Arról, hogy tavasszal, mikor a medvehagyma illatozik, szerelmesek lesznek a tündérek, csókolóznak és a kistündérek szappanbuborékokban érkeznek a földre. Aki nem kapaszkodik meg tündéranyukája hajába, vagy tündérapukája bajuszába, az a földre hullik és eltapossák az őzek, vagy fellefetyelik a farkasok. 300 tündértestvér közül a legkisebbik történetével ismerkedhetünk meg, megtudjuk, hogyan lett ő, a félős, sírós, kis ügyetlen: a sötétben látó tündér. A közönségben kicsik is, nagyok is csak lesnek, fülelnek. Olyan csend született a nézőtéren, amilyet bábszínházban gyerekelőadáson ritkán lehet tapasztalni. Semmi fészkelődés, vagy sírás. Pedig néha olyan sötét van, és meglehetősen hosszú ideig, hogy felnőttként is kényelmetlenül érezné magát az ember, legalábbis Pogány Judit hangja nélkül. Mint egy finom meleg kéz, úgy van jelen az előadás közben. Simogat, hívogat, egy csodás utazásra, befelé. |
 |
| Pogány Judit |
|
A sötétben látó tündér ujján egy varázsgyűrű van, amellyel megzabolázza a fényt. Időnkét teljes lesz a sötét a nézőtéren és a színpadon is. A sötétség és félhomály váltakozása igen jól ritmizálja az előadást. De, ami Bagossy darabját lenyűgözővé teszi, az a duplacsavar, amit utoljára talán gyerekként a nagymamánk ölében mesét hallgatva tapasztalhattunk meg: Bagossy előadása közben is megmarad az "Egyszer volt, hol nem volt" múltbelisége, ez az egyik csavar, a másik pedig, hogy ami volt, vagyis a mese cselekményének kulcsfontosságú eseményei nincsenek megmutatva. Egyrészt közvetve szerzünk tudomást mindenről: Pogány Judit mesél; másrészt egy hagyományos bábszínházi előadás a közvetett események csodás-csillogó megjelenítésével köti le a figyelmet, A sötétben látó tündér nem. Itt "csak" mesélnek, méghozzá sötétben. Figyelni kell. És nemcsak figyelni, de elképzelni tudni a tízlépésnyi dombocskát, ha egyet lépek: hangyát, ha még egyet: kutyakakit. |
 |
| Pogány Judit |
|
Bagossy darabja egészen különleges módon lép fel a manapság sajnálatos módon igencsak elterjedt passzív befogadás ellen. Ahogy a MárkusZínház direkten, sokszor kissé offenzíven egy-egy gyereket a játékba, kisfiúból lesz királyfi, kisleányból királylány: ijesztget, és jutalmaz is; úgy A sötétben látó tündér meséjébe mindenki bevonódik, aktívan részt vesz a darab látványának megteremtésében. Nem máshol, bent, a szívben. Mindenki elképzeli magában a legszebb tündérkirálykisasszonyt a világon, látja maga előtt az aranyhajat, a ruhácskát, másszor szinte érzi, ahogy a viharban tépi a haját a szél. Döbbenetes, hogy a manipuláció olyan mértéket ölt, hogy csak egy hajszál választ el attól, hogy a gyerekekkel együtt befogjam a fülem, nehogy meghalljam a sárkány dobhártyát beszakító üvöltését. |
 |
| Krivácsi Anna, Horváth Levente |
|
Az előadás vége felé aztán, amit a néző - vagyis mivel igaziból nincs is mit nézni, csak befelé, a befogadó, vagyis az alkotó befogadó - eddig elképzelt, pillanatokra felvillan a színpadon, látjuk a világon a legszebb tündérlányt, a tündérkirályfit, látunk igazi farkast, igazi törpét, sárkányt. Az előadás elején elképzelt szerelmes tündérek ott vannak a színpadon, hullanak a szappanbuborékok, most születnek a tündérek, (és) a sötétben látók. Csak reménykedni lehet, hogy az előadás mélyen beleíródik a fejecskékbe, és egy olyan világban, ami tele van szebbnél szebb, színes képekkel és csillogással, mégis adódik majd lehetőség szelektálásra. |
 |
| Krivácsi Anna, Horváth Levente |
 |
| Születnek a tündérek |
