Színház mindhalálig

Moliére eredetileg Jean-Baptiste Poquelin néven látta meg a napvilágot egy párizsi királyi kárpitos fiaként. Amikor 18 éves lett, megörökölte apjától az udvari kárpitos címet, ami lehetővé tette számára, hogy gyakran találkozzon XIV. Lajos királlyal.

21 éves volt, amikor szerelmével, Madeleine-nel és annak két testvérével megalapították első színtársulatukat, ami azonban két évvel később csődbe ment. Poquelin ekkor vette fel a Moliére nevet, egy kis dél-franciaországi falu után. A csőd miatt Moliére az adósok börtönébe került, de egy jóakarója segítségével szabadulni tudott szorult helyzetéből. A történtek ellenére nem adta fel a színészkedést, és 13 éven át szerelmével a Párizs környéki falvakat járta vándorszínészként. Egy idő után mecénást is szerzett magának.

Patrónusa kedvéért írta meg A féltékeny herceg című darabot, amelyben a király testvére is játszott. Röviddel ezután két másik komédiája is nagy tetszést aratott. Az egyre sikeresebb szerzőnek egy idő után ellenségei is akadtak a francia udvar felsőbb köreiben, a király azonban melléállt, és rendszeres anyagi támogatásban részesítette, sőt, elsőszülött fiának is ő lett a keresztapja.

1664-ben mutatták be egyik leghíresebb darabját, a Tartuffe-öt, amely óriási felháborodást váltott ki. Ezt olyan munkái követték, mint a Don Juan, a Mizantróp és A fösvény. Élete utolsó éveiben betegsége miatt már kevesebbet írt, mint korábban. Tulajdonképpen a színpadon érte a halál, hiszen épp a Képzelt beteg című darabot játszották, amikor az előadás közben összeesett, majd néhány órával később otthonában meg is halt.

Érdekes, hogy bár Moliére a tragédiákat többre tartotta, mégis elsősorban vígjátékai révén vált ismertté. Magyarországon már a 18. század végétől fordítani kezdték a darabjait, amelyek azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek.

Forrás: wiki