 |
(MTI) - Gróf Széchényi István 1832-ben A magyar játékszínről című röpiratában vázolt fel egy pompázatos Duna-parti épületet, amely méltó helyet adhatna a magyar színjátszásnak. Az ügy mellett szót emeltek a korszak nagyjai, köztük Unghváry János, Kultsár István, Kazinczy Ferenc, Katona József és Kölcsey Ferenc is. A helyszín később kissé eltolódott a Duna partjától, és az építkezés Pest vármegye alispánja, Földváry Gábor határozott intézkedésének köszönhetően 1835-ben kezdődött meg a Grassalkovich Antal herceg által adományozott telken, a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán. A klasszicista stílusú épületet Zitterbath Mátyás építette fel Telepi György tervei alapján. Ez volt Pest első, az ország - Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után - negyedik magyar nyelvű színháza.
Az 1837. augusztus 22-én Pesti Magyar Színház néven megnyílt intézmény első igazgatója Bajza József volt. A nyitóelőadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámáját mutatták be. A színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, és akkor kapta a Nemzeti Színház nevet.
A színház alapításától fogva fontos szerepet játszott a magyar drámairodalom és nemzeti művelődés szolgálatában, jelentős tényező volt a politikai és társadalmi mozgalmakban. Első évtizedét a nemzeti kultúra olyan alapművei fémjelezték, mint Katona József Bánk bánja és Erkel Ferenc Hunyadi Lászlója.
A pesti Nemzeti Színház zenés darabokat is a repertoárjára tűzött, köztük már a nyitás évében szerepelt opera: 1837. augusztus 29-én A sevillai borbély volt az első ilyen bemutató. Két hónappal később, október 29-én játszották az első nagyoperát, Bellini Norma című művét. A budapesti Nemzeti Színházban 1884. június 30-án volt az utolsó operaelőadás, ezután az operák az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaházban kerültek színre.
Hetvenegy év működés után, 1908-ban bezárták az épületet, amelyet aztán 1913-ban végleg lebontottak. Az ország első színháza a Blaha Lujza térre, az 1875-ben épített, nagyobb és díszesebb Népszínházba költözött át. Ezt már akkor sem tartották végleges megoldásnak, mégis újabb több mint fél évszázadig ott működött a Nemzeti.
Az ország első színházában olyan színészóriások játszottak, mint Laborfalvi Róza, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Lendvay Márton, Fedák Sári, Újházi Ede, Ódry Árpád, Blaha Lujza, Csortos Gyula, Bajor Gizi, Somlay Artúr, Major Tamás, Gobbi Hilda, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Mádi-Szabó Gábor és sokan mások.
1964. február 13-án a televízióban bejelentették, hogy metróépítés miatt lebontják a Blaha Lujza téri épületet. Az utolsó előadást 1964. június 28-án tartották, a bontás 1965. január 15-én kezdődött. A társulat előbb a Nagymező utcában, a mai Thália Színház épületében kapott otthont, majd 1966-ban a Hevesi Sándor térre, az akkor Petőfi Színház néven működő egykori Magyar Színház épületébe költözött.
A lebontáskor megígérték az új Nemzeti felépítését is, ám ebből - megint évtizedekig - nem lett semmi. 1964-ben tervpályázatot is kiírtak a Városligetben megépítendő színházépületre, Hofer Miklós építész húsz évig foglalkozott a tervekkel. Változás csak 1983-ban történt, amikor Gobbi Hilda a 70. születésnapjára kapott pénzt felajánlotta az új Nemzeti Színház első alapkövére, és az általa kezdeményezett országos gyűjtés során 3,3 milliárd forint gyűlt össze. 1985-ben kiadták ugyan az építési engedélyt, de újabb egy évig néhány fa kivágásán kívül megint nem történt semmi.
1987-ben ismét pályázatot írtak ki, amelynek eredményeként a szakmai zsűri az Engels (ma: Erzsébet) teret tartotta a legmegfelelőbb helyszínnek. Az építészeti tervpályázat győztese 1997-ben Bán Ferenc lett. 1998. március 28-án az Erzsébet téren ünnepélyesen el is helyezték a Nemzeti alapkövét. Az 1998-as választások után hivatalba lépő Orbán-kormány viszont leállította az építkezést, arra hivatkozva, hogy a helyszín környezetvédelmi és közlekedési szempontokból nem felel meg a célnak és túlzottak a tervezett költségek.
Az új budapesti Nemzeti Színház felépítése érdekében kormánybiztost neveztek ki Schwajda György személyében, a beruházás helyszíne pedig a Lágymányosi (ma: Rákóczi) híd pesti hídfőjénél lévő telek lett. Az épület terveinek elkészítésével Siklós Máriát bízták meg. A csaknem húszezer négyzetméteres alapterületű új Nemzeti Színház alig 15 hónap alatt elkészült, és 2002. március 15-én Madách Imre Az ember tragédiája című darabjával megnyitotta kapuit.
