Nikos Skalkottas (1904-49) jubileumi hangversenye

Dimitris Contoumas(fotó), a Görög Köztársaság nagykövete köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett a nemzeti ünnepen arra, hogy ezekben a napokban sorsdöntő tárgyalások folynak Svácban, Ciprus kettéosztottságának megszüntetéséért. Reményét fejezte ki, hogy a tárgyaló felek kellő bölcsességet tanúsítanak és így nem lesz akadálya az Európai Csatlakozásnak. Meleg szavakkal emlékezet meg Notis Georgiouról, aki Cipruson született - és bár a világ nagy koncerttermeiben aratott megérdemelt sikert -, évek óta Magyarország a válsztott otthona. Megemlékezett a nagykövet úr arról, hogy Olümpiában fellobbant az olimpiai láng, amely Cipruson keresztül körbe járja a Földet.

A koncert műsorán Nikos Skalkottas, száz éve született zeneszerző: Görög Táncok és Versenymű nagybőgőre és zenekarra művei szerepeltek. A "36 Görög Tánc" című sorozatát megírásától kezdve a Görög Zenetörténet legfontosabb alkotásának tartották. A ciklus részben eredeti, részben stilizált dallamokat és táncokat használ fel kiemelve a benne rejlő epikus, erőteljes és drámai vonásokat, szarkasztikus és keserves humorú elemekkel szerepeltetve. Az eredmény a görög lélek és szellem alapvető aggodalmát illusztrálja: az egzisztenciális agóniát. Valamennyi magyarországi bemutató!

A koncert szólistája - a hangszeréhez illő termetű, rokonszenves -,Vassilis Papavassiliou a görög előadó-művészet egyik legjelentősebb és fenomenálisan virtuóz alakja. Nagybőgő tanulmányait a Görög Konzervatóriumban végezte, ahol 1. Díjat nyert, majd a londoni Guildhall-ban folytatta. Széles repertoire-jában ott található a jazz, az improvizáció, a zenekari játék, a kamarazene, a szólóra írt zeneirodalom, az ősbemutatók. Több díjat nyert. A Chilingirian vonósnégyes vendégművésze és a Görög Állami Operaház szólamvezetője. Több kortárs zeneszerző ajánlott neki műveket.

Skalkottas egy magányos természetű ember volt. Zenéjének, melynek jelentős része elveszett, erősen személyes és modern, végtelenül bátor hangzásvilága, melyben az összes korabeli művészeti mozgalom, stílus és rendszer egyéni alkalmazása jelen volt, legtöbb kortársa számára érthetetlennek tűnt. Ne felejtsük el, hogy négy évszázadnyi török megszállás után a görög zeneművészet nagyon óvatosan és igen félénken kezdett ismerkedni a nyugati klasszikus zenetörténettel és zeneirodalommal. Ezzel szemben, Skalkottas végtelenül olvasott, tájékozott volt, hiszen nemcsak felismerte a görög népzene értékét, akár Kalomiris, Mantzaros és más kortárs zeneszerzők, kik műveikben a 19. század mintájára használták fel, hanem anyagát korának legmodernebb és szélsőséges tizenkét-fokú nyelvezetébe illeszti. Párhuzamosan a zeneszerzéssel, zenei cikkek formában, összefoglalja elméleti munkásságát is, egy kimondottan tömény művet, mely Skalkottasról, a mélységes filozofikus idealizmussal és hitvallással rendelkező gondolkodóról, árulkodik, ki alaposan ismeri a használt technikákat és zenéjét alátámasztó filozofikus elveket. Szerzeményei technikai szempontból nagyon igényesek, mondhatni transzcendens nehézségűek. Dimitris Mitropoulos, a világhírű zeneszerző és karmester számos művét mutatta be USA-ban a New York-i Filharmonikusok élén. Halála után, baráti körének és ennek vezető alakjának Ioannisz I. Papaioannou-nak köszönhetően, Skalkottas népszerűsége nemzetközileg egyre nő. Már az első nemzetközi bemutatás után, a háborús évek delének dodekafon nyelvezetű zeneszerzők vezető alakjai közé sorolják.

Fotó: Kadelka László