Kulturális szempontból nagyon termékeny közegből érkeztél, hiszen édesapád, Osztojkán Béla író, költő volt, és ha jól tudom, te is írtál egészen húszéves korodig. Miért fordultál mégis a színház felé?
Az írás teljes embert kíván, komoly munka, számomra önvallomás, intim beszélgetés önmagammal. Ahhoz, hogy újra elkezdjek írni, nagyon sok mindent fel kellene fejtenem magamban, sok elmaradásom lehet. Ez olyan, mint amikor rég nem találkoztál egy jó ismerősöddel. Neki sem tudod elmondani az első öt percben: hogy vagy, mi történt veled; ezt be kell valahogy vezetni. Így tekintek én is az írásra. Most egyébként írok egy rapszöveget az egyik barátom esküvőjére, bár ez inkább csak játék. Édesapám rengeteget írt, ez volt az ő önkifejezési formája, ahogyan én megtaláltam a színház által a sajátomat. Az írás magányos szakma, én pedig szeretek emberek között lenni. Míg az írás kivisz a világból, addig színészként szociálisan is leterhelt vagyok, ami sokkal inkább illik hozzám.
Nekem nagyon éles ez a váltás, hiszen az íráshoz introvertált személyiség kell, a színházi világ azonban pont az ellentéte ennek.
Azért mégis van valami, ami összeköti ezt a két területet: többek között a vers. A verset írni és elmondani is lehet. Nekem ez köti össze a színházat az írással. Gyakran előfordult, hogy felolvastam a saját verseimet a lányoknak még egyetemista koromban: kicsit spiccesen, romantikus hangulatban, és máris remek volt az éjszaka.
A miniszter felesége című darabban Csédó karakterét formálod meg. Egy határozott, magabiztos férfit. Hogyan emlékszel a szerepre, a darabra?
Valóban magabiztosságot sugallanak ezek a szerepek, például Csédó A miniszter feleségében. Ez a darab érdekes próbálkozás volt. Román származású, szerb író tollából származik a színdarab, és mégis Magyarországon adjuk elő, újrafordításban, amelyet Verebes Ernő készített. Nehéz darab volt, szatirikus vígjátéknak írtuk ki a műfaját, amely nekünk is sorvezető volt, hiszen tudtuk, mihez igazodjunk, ám hogy ezt mennyire sikerült megvalósítani, azt igazából nem tudom. Élveztem a próbafolyamatot, mert láttam benne lehetőséget, de azt érzem, műfajilag nem sikerült egységes előadást létrehoznunk. Mi, alkotók különbözőképpen közeledtünk a darabhoz. Ettől függetlenül nagyon szeretem Csédó karakterét, és sok munkám is van a szerepben, több jelenetbe lókötő módon beleírtam. Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: ezek valóban magabiztos figurák, Csédó is, bár bizonytalan egzisztenciájú, ennek ellenére mégis bekerül egy közepesen tehetős családba és feleségül veszi a leendő miniszter lányát, Dárát, akibe nagyon szerelmes.
A miniszter felesége a Nemezti Színházban látható. Az egyetem óta tagja vagy a társulatnak, idén pedig elnyerted a Sinkovits Imre-díjat, sőt Hazát és Szerelmet keresek címmel még önálló estet is tartottál édesapád, Osztojkán Béla költészetéből. Mondhatjuk, hogy arany életed van, elhalmoznak lehetőségekkel.
Ez így nem igaz, hiszen ezekért mind küzdenem kellett, az önálló estet is ? a szó praktikus értelmében ? egyedül készítettem, ami fél év gyűjtőmunka volt, és türelemjáték önmagammal szemben, hogy képes vagyok-e erre a munkára koncentrálni. Ilyen szempontból ez nem volt elkényeztetett helyzet. A Sinkovits Imre-díj pedig hatalmas megtiszteltetés. Ez nem szakmai díj és nem is állami kitüntetés, ezt a társulat tagjai ? a világosítón át a fodrászig, a fodrászoktól a színészekig ? szavazzák meg. Úgy szoktam mondani: ez inkább szeretetdíj. Visszajelzés a társulat részéről, hogy talán szeretnek és örülnek, hogy itt vagyok. Ez jól eshet bárkinek egy közösségen belül. Nyolc éve vagyok a társulat tagja, ez a díj pedig nyolc év munkájának az elismerése.
Az elkényeztetés alatt arra gondoltam, hogy ilyen fiatalon lehetőséget kapni egy önálló est megrendezésére rendkívül nagy bizalmat sejtet a társulat részéről, mondhatni kiváltságos helyzet.
Igen, ilyen szempontból igazad van, ez valóban nagyfokú bizalomra utal, de erre is csak azt tudom mondani, hogy ezt nyolc év munkájával érdemeltem ki. Az önálló estem komoly, izgalmas munka volt, amely során számomra újszerű rendezői feladatokkal találkoztam. Vidnyánszky Attila, bízott bennem, sejtette, hogy ez minőségi munka lesz, hisz látta az eddigi munkáimat. De való igaz: egy önálló est mindig kiváltságos helyzet egy színész számára. Azt vettem észre ezzel kapcsolatban, hogy míg régen kevésbé voltak jellemzőek az önálló estek, addig ma már nagyon megszaporodtak ezek az előadások, és úgy emlékszem, az úttörők közé tartozom. Ez nagyon jó műfaj, én is tervezem már a következő estemet. Több ötletem is van, az egyik például Csengey Dénes Cella című monodrámájának feldolgozása, mely Francois Villon börtönben töltött végnapjairól szól. Édesapám jó barátja volt Csengey Dénesnek, ő az én névadóm is, így úgy érzem, tartozom neki ezzel.
Még Alföldi Róbert idején kerültél a társulathoz, de itt maradtál a vezetőváltás után is. Érzel valami különbséget?
Robinál nagyon jó színészgárda gyűlt össze, amelynek mi is részesei lehettünk mint kezdő színészek, és a szakma, illetve a közönség is érdeklődött irántunk. Az akkori művészeti vezetőnk, Vörös Róbert jó ízléssel javasolt darabokat a repertoárba. Sokfajta nézői igényt kiszolgáló színdarabokat. Robi is tudta, hogyan kell ezt csinálni, milyen darabokat kell választani, kire milyen szerepeket kell osztani. Túlterheltek voltunk és nem vagyok benne biztos, hogy minden színész karrierjét építette ez a túlterheltség. Nekem akkoriban tizenhat futó darabom volt három főszereppel, de így utólag mégis azt érzem: ez nem rólunk szólt, hanem egy helyzetről, amelynek kiszolgálói voltunk. Nyilván ez volt a dolgunk, főleg nekünk, fiatal, kezdő színészeknek. Természetesen végtelenül büszke vagyok arra az öt évre, amelyet Robi vezetése alatt eltöltöttem és örömmel gondolok vissza rá. Vidnyánszky Attilával kapcsolatban más a helyzet, másképpen vagyunk terhelve, és úgy érzem, van folyamatos kommunikáció közöttünk, ami számomra nagyon fontos. Most más színészi státuszban vagyok a koromból kifolyólag, ezzel persze a felelősség is nőtt, hiszen a mi véleményeink, döntéseink is teret kapnak.
Többször szóba került az önálló ested és édesapád írói tevékenysége. Miért az ő verseiből készült el az első, önálló produkciód?
Egyrészt kötelességemnek is éreztem, mert amellett, hogy édesapám nagyon elismert és tehetséges költő volt, nem annyira ismerik a költészetét, ezen pedig talán változtatott ez az est. Igyekeztem népszerűsíteni a költészetét, és tudom, hogy nemcsak neki esett volna ez jól, de az emberek is gazdagabbak lettek az írásai által. Emellett persze szerencsés helyzetben voltam, hiszen mégis csak az édesapámról van szó, így nem kellett nagyon kutatnom a verseket, amelyekkel azonosulni tudnék. Az összessel sikerült. Néha azt érzem, ha tehetségesebb lennék és többet foglalkoztam volna az írással, akár én is írhattam volna ezeket a verseket. Meglepő volt számomra, mennyire hasonló a gondolkodásunk, az érzelmeink, sőt még a tapasztalásunk is.
Szó esett versekről, színházról, filmezésről azonban nem. Sosem akartad kipróbálni magad ezen a területen is?
Jártam castingokra egy időben. Ezeken mindig elmondták, kb. mikor lesz a forgatás, kire mikor van szükség, én pedig már előre láttam, hogy nem jó az időpont, mert vagy bemutatóm van, vagy játszunk valahol. Így egy idő után már nem mentem castingokra, később pedig már engem sem hívtak. Van olyan ismerősöm, aki kőszínházat hagyott ott, hogy fel tudjon készülni a castingokra és teljesen erre tudjon koncentrálni, és most úgy tűnik, bejött neki. Én is nagyon szeretnék filmezni, de valahogy még nem kerültem bele ebbe a világba. Forgattam sokat, főként a főiskolán, de utána is, és nagyon jó lenne ismét belekerülni a filmes közegbe.
A filmezés és a színház együtt nagyon sok energiádat venné el, tehát fel kellene adnod az egyiket a másikért. Lemondanál a színházról?
Ez nagyon komoly kérdés, erre nem tudok válaszolni. A színházat nem adnám fel, nyilván ideális helyzetet kellene teremteni, hogy tudjon egyszerre működni a kettő. Vezető fiatal színésze vagyok a Nemzeti Színháznak, több főszereppel, így nehéz lenne forgatni. A jövőmet egyelőre a Nemezti Színházban tervezem és a legjobb tudásom szerint igyekszem majd alakítani, de nyitott vagyok filmes szerepekre is.
Jövőre milyen darabokban játszol?
Nagyon gazdag év vár rám. Az évad végén már elkezdtem próbálni a Bánk bánt Vidnyánszky Attila rendezésében, melyet szeptemberben mutatunk be. Ezt követően Silviu Purcărete darabján, a Cseresznyéskerten fogok dolgozni, ami rendkívül megtisztelő, hiszen Purcărete mégis csak a világ egyik elsőszámú rendezője. Játszani fogok a Kiss Csaba rendezésében készülő Házasság Palermóban című darabban, Zsótér Sándorral pedig a Gömbfejűek és Csúcsfejűek kapcsán dolgozunk együtt. Utóbbit nagyon várom, mert ez lesz az első közös munkánk Zsótérral, és remélem, termékeny találkozás lesz.
Ha jól tudom, a Körhinta című darabbal nemsokára egy kanadai turnéra is indultok.
Igen, ősszel megyünk, és egy hétig leszünk Torontóban. Nagyon várom, még sosem voltam a tengerentúlon. Nagyon jó csapattal fogunk dolgozni, hiszen jön velünk a Nemzeti Táncegyüttes is.
Kultúra.hu
Fotó: Eöri Szabó Zsolt/nemzetiszinhaz.hu
