Peer Gynt - Bemutató a Nemzeti Színházban

Csakhogy ennek a norvég tragédiának több köze van a meséhez és az északi hiedelemvilághoz: manók, lidércek, pásztorlányok a szereplői. "A mese volt a mi legfőbb menedékünk" - mondja Aase Peer hányatott gyerekkoráról, amelyet egy álmodozó, tönkrement, elzüllő apa árnyékában töltött, akárcsak a fiatal Ibsen.
És a mese végigkíséri Peert egész életében: nemcsak úgy, hogy hatalmas fantáziájával megnemtörtént dolgokat él át (mint a szarvasháton lovagolást), hanem a valóságban is rendkívüli események esnek meg vele: hajótörés, aranyásás, elszegényedés.

Csak élete végén döbben rá, hogy úgy élt, mint egy manó - önzőn és harácsolón - és nem úgy, mint egy ember. Amikor eljön érte a Gomböntő - soha senki nem ábrázolta még így a halált, ilyen népmesei figuraként! -, hogy beolvassza, kiderül életének üressége és céltalansága. Egyetlen mentőtanút talál: Solvejget, akinek szerelmében önmaga maradt. És ez a szerelem megváltja őt.
"Ha ez nem költészet, majd a költészet fogalma idomul hozzá néhány éven belül" - írta öntudatosan Ibsen a Peer Gynt fanyalgó kritikái kapcsán. Igaza lett: ma a költészet egyik mércéje éppen az ő drámája.

Szerencsés a Nemzeti Színház, hogy ezt a rendkívül nehéz darabot norvég rendezővel, Kai Johnsennel vitte színre, aki korábban már több Ibsen-művet rendezett, így A kis Eyolfot és a Ha mi holtak feltámadunk címűt.
Norvég a díszlet-jelmeztervező is, Kari Gravklev, aki nem esztétikus, de praktikus díszletet tervezett: könnyen mozgatható, nagy szürke betonelemet, amely hol kunyhó, hol pajta, hol hajó.
Az esztétikumot a vetítőn pergő képek hordozzák: a gyönyörű norvég fjordok a hóesésben. A nagyon hosszú, ötfelvonásnyi darabot Kunos László és Rakovszky Zsuzsa új fordításában két részben játsszák, és csak néhol érezzük lassúnak a tempót. Valójában mindvégig magával ragad a mese szépsége és szimbolikája. Az egyik legmegrázóbb jelenet Aase halála.

Az előadás legjobb alakítását nyújtó Kubik Anna, noha kora szerint szinte fiatal ehhez a szerephez, csodálatos egyszerűséggel játssza el a mihaszna fiát szapuló-imádó anyát, aki azonosul vele a mese bűvöletében. Ezért röpítheti őt a halálba Peer fantáziája és szeretete.
A címszerepet Rátóti Zoltán játssza, és különösen a kölykös-koboldos színei erősek az első részben.
A másodikban cinikus világfit játszik - ez már egy másik Peer -, hogy a végén öregemberként megérje a szerelem, a pénz, a hatalom, a tudás, minden hívság kudarcát.
Ő, aki "díszgomb lehetett volna a világ mellényén", ahogy a Gomböntő fogalmaz, csak kicsorbult, selejtes áru lett - ezért az a sorsa, hogy beolvasszák.
A Gomböntőt Blaskó Péter játssza drámai erővel és sejtelemmel. Solvejg a maga szépségében és hűségében Ruttkay Laura. A népes szereplőgárdából kiemelkedik Méhes László idegen utasa, Hollósi Frigyes Dovre papája, Szarvas József Soványa és Major Melinda Ingridje.
Lírai szépségű, északi szimbolikájú Peer Gynt előadást láthatuk az új színházépületben, méltót a Nemzeti Színház legjobb hagyományaihoz, különösen a máig emlékezetes 1958-as bemutatóhoz, amelyet Gellért Endre rendezett.

A fotók a próbán készültek.

Fotó: Herner Dániel