Háy János szövege először novellaként jelent meg az ÉS hasábjain, majd a drámaváltozat a Jelenkorban is olvasható volt. A szerző fontosnak tartotta megjegyezni, hogy darabja 1972-ben játszódik, de a szöveg olvasása és az előadás is arról győzött meg: a történet egyetemes, bármikor megtörténhetett vagy történhet, legfeljebb 1972-ban nagyobb a tét?
Egy vidéki család pesti látogatása a hetvenes években és annak következményei. A darab hősei vidéki emberek. És, aki vidéki, vidéki marad örökre; vagy belepusztul abba, hogy Pestre költözik a zajba, tömegbe és bűzbe, vagy pedig megbékél vele, hogy soha nem változik meg. Pityu bácsi alkoholista lett, fia és felesége elhagyja, ám a fiú egyszer kénytelen lemenni apjával vidékre a nagymamához. Pityu bácsi alkoholizmusát sem mondja ki a szerző, egészen a darab legvégi, zseniálisan megírt monológig: itt a hosszú ideje ivó emberek összes mentségét meghallhatjuk: beteg anyós, elfoglalt feleség? Pityu nem bír átállni a pesti ritmusra, s érezzük, hogy valójában a kezdetektől fogva nem tudja, mit keres a nagyvárosban. A darab végén a fiú áldoztatik fel azért, mert az apja nem tudta átadni azt neki, amit minden vidéki tud ? jelesül, hogy ahol szénakazal van, ott vasvilla is lehet.
Háy János ördögjátéknak nevezi művét, eddigi istendrámáival ellentétben és azok folytatásaként. Sokféle hagyományból építkezik: abszurd, realista, egzisztencialista, groteszk. Háy drámái egyszerre szöveg- és színházcentrikusak. Háy szeretettel mesél, sok humorral, figurái is egyszerű emberek, akiken rengeteget lehet nevetni. Nézzük a mesét, jól szórakozunk, közben mégis észrevétlenül összeszorul a torkunk. Bolyongunk felkavaró közös emlékeink között, mint a vidéki emberek a pesti aluljáróban. (kontextus.hu)
Budapest kontra falu. Írhatnánk alcímként. Hogy miért? A szerző leginkább a darab nyelvezetét ragadja meg: Ez a beszédmód, sajátos nyelvezet, melyet négy novellánál ?alkalmaztam?, így egyfajta sorozatot, egységet alkotnak. A Pityu bácsi fia, az utolsó, kicsit kilóg a sorból, mert utcáról felemelt, mégis irodalmi nyelv. Rejtett kapui voltak, amit megpróbáltam feltárni, egyszer csak rájöttem, hogy mindent megmutatott magából, már nem tart izgalomban, mint szerzőt, és ha én nem izgulok, a nézőnek sem érdekes. Így találtam ki, hogy arról írok, mi történik, ha ezek a falusi emberek felkerülnek Pestre, tudnak-e ott boldogulni? Valójában ez rólam szól, hiszen én 14 évesen kerültem vidékről a nagyvárosba. A darabban ott bujkál a világ és az én viszonyom. Az emberi ?ezen belül is a férfi-nő, szülő-gyermek kapcsolat ? mondta Háy János.
Mint ?élő szerző? nehezem szoktam meg, hogy a színházban mások művészi akaratát is el kell fogadnom. Pedig akkor jó egy előadás, ha az író, a rendező és a színész gondolkodása egy irányba vezet. Volt már olyan bemutatóm, amikor nem tetszett, amit a rendező csinált. Ültem már úgy Korniss Mihály mellett, egyik művének bemutatóján, hogy előtte nyugtatót vett be. Megtanultam elengedni a drámát, rábízni a rendezőre. Egy kortárs írónak azt kell tennie, amit a színház igényel. Ha időm engedi, és Menyus kéri, szívesen veszek többször is részt a próbákon.
pilisy
