 |
Szomorú tehát. Persze nyilván igen nehéz dolga volt a Műhely Alapítványnak, hiszen olyan koreográfusokat kellett választaniuk, akik tehetségesek és újat mondóak bár, de még nem kiugrott, népszerű művészek, még ha utóbbi jelzők csupán a színházi közönség bizonyos rétegének körében értelmezhetőek is.
Néhányan már eleve kiesnek az első rostán, hiszen a mainapság oly trendi vergődésen és saját testüket ok nélkül a földhöz csapkodásán kívül egyéb újat nem képesek nyújtani. Aztán a második rosta is labilissá válik, hiszen akik a közelmúltban tudtak némi izgalmasat, másat és figyelemreméltót mutatni nekünk, azokat már a tőlünk telhető módokon elismertük és piedesztára emeltük, még ha ténylegesen fiatal alkotókról van is szó.
Így amikor tavaly két nevet kellett írni a Pólusok című est alá, a Műhely Alapítvány számára Nagy Andrea és Fejes Ádám maradt a kalapban. És mindenképp rizikós vállalkozás ez, hiszen ekkor csupán egy felkérés történt és úgymond szabadkezet kapott e két művész. Vagyis január 28-án és 29-én azt csinálhatnak a Trafó színpadán, amit csak akarnak. Olybá tűnik azonban, hogy egyikük sem élt a kínálkozó megmutatkozási lehetőséggel.
Fejes Ádám Femina című előadásának díszletét látva szerintem nem tévedek, ha azt mondom, nyilván látta tavaly Jiri Kilian estjét a Vígben. A magasból meredten lógó, hófehér báli ruhák ugyanis a méltán világhírű, kortárs balettkoreográfus egyik etűdjének díszleteként már láthatóak voltak.
De ez persze nem is lenne olyan gigantikus probléma, ha továbbvinné e szimbólum jelentését. Vagyis, hogy e ruhák, melyek alatt fekete nadrágos lányok állnak, azt a fajta nőiességet, ha úgy tetszik feminin jelleget szimbolizálják, melyet akkor sem veszít el egy nő, ha az öltözéket nem viseli, tehát csak belül öltözik díszbe. Nos, ennek kifejezési kényszerére egy csöpp jelet sem láttam. Az viszont egészen biztos, hogy Fejes mozgástechnikája igen megragadó, egyedi és túlmutat önmagán. Azaz túlmutathatna, ha használná látványos kombinációit valami olyasfélére, ami fontos lehet. Hogy elmeséljen valamit arról, amit gondol. Dolgokat, melyek szavakkal nem elmondhatók, csupán egyetlen alkalmas eszköz van interpretálásukra, az pedig a mozdulat, a mozgás, a tánc.
Mészáros Zizi és Vladislava Malá szinte gépies pontossággal és sterilen mozogja le a koreográfiát, míg Nagy Csilla technikában kissé elmarad partnereitől, mégis jelentése van mozdulatainak, karakteres jelenléte a színpadon. Így van ez magával Fejes Ádámmal is, ám ettől mégsem telik meg a semmi jelentéssel.
Nagy Andreánál ez épp ellenkezőleg volt. Már ami a mondanivalót illeti. Egészen biztos, hogy Ő nagyon meg akart osztani valamit velünk, a nézőkkel Kinesphere - Angyaltér című produkciójában. Ám ezúttal még mozgásban sem kaptam újat, pedig itt az előadók - Kopeczny Kata, Kovács Dóra és Tonhaizer Tünde - vitathatatlanul kiváló technikával voltak jelen a színpadon. Ám rákényszerültek arra, hogy valamiféle lepedőket aggassanak három összetákolt faállványra, majd etűdjük végeztével ezeket leszereljék azokról, aztán így tovább ezt még két alkalommal.
Őt már nem igen kell felfedezni, de most vegyük úgy, hogy ezen az estén kiderült, hogy van egy Márkos Albert, aki önmagában is emlékezetes tud lenni mindenféle külsőségek nélkül. Ez az este többi résztvevőjének nem sikerült. Sőt. Sajnos.
|
