Szerelem háború idején

Az ötvenes évek végén született meg az ötlet, hogy a Fővárosi Operettszínház mellett egy olyan zenés teátruma is legyen Budapestnek, amely nem a Monarchia és a boldog békeidők negédes operettjét, hanem új- és korszerű zenés darabokat tart repertoáron. Az Operettel egy szervezeti egységet alkotó Petőfi Színház a mai Thália Színház épületében nyitotta meg kapuit 1960. október 6-án a Koldusoperával.

 

Még ugyanebben az évadban, 1961. január 12-én megtartottak egy, a hazai zenés színházban korszakalkotó ősbemutatót. A Tízezredik véletlen "munkacímű" Egy szerelem három éjszakája Vas István regénye, az Elveszett otthon alapján készült, amelyet Hubay Miklós dramatizált. Az újszerű zenés játék dramaturgiai jelentőséggel bíró muzsikáját a Kodály-tanítvány Ránki György szerezte, aki szerint a darabot nemcsak a történet tragikus végkimenetele miatt nem sorolhatták be a musical comedy műfajába. Mi a magunk kifejezési formáit kerestük, egyszeri megoldásra törekedtünk, nem pedig egy kész idegen műfaj hiteles másolására - nyilatkozta. (Nem beszélve arról, hogy a korabeli politikai helyzet miatt nem is ismerhették az amerikai műfaji hagyományokat, a darab és a dalok felépítése inkább a brechti-weilli-dessaui hagyományokat követi.) Vas István meghatározása szerint a darab "dráma zenével", míg a színlapon az állt: Egy nemzedék lírai requiemje. Azé a nemzedéké, amelynek fiatalságát erősen meghatározta a második világháború. Tragikus körülmények között törtek ketté álmaik, vágyaik, a haláltáborokban barátaikat vesztették el. Ám a kegyetlen időkben, hasonlóan a darab főszereplőjéhez, a költő Bálinthoz - akinek alakját Radnóti Miklós sorsa ihlette -, elszántan küzdöttek a szépségért, bíztak egy, messze a hétköznapok szüksége felett álló eszményben, és mint a három katonaszökevény, fanyar humorral próbálták túlélni a felfoghatatlan borzalmakat.

 

A három felvonásból és egy utójátékból álló darabot Szinetár Miklós rendezte, a díszletet Rajkai György, a jelmezeket Kemenes Fanny tervezte, a karmester Petrovics Emil volt. A főbb szerepeket Bodrogi Gyula (Bálint) és Margitai Ági (Júlia) alakították, Sennyei Vera énekelte a bohém Melitta egyszerre könnyeztető és mosolyogtató dalait, a Várd ki ezt az éjszakát, valamint az Isten veled, Budapest, te édes kezdetűeket, míg Planta-tercett Földi Ottó, Baross János és Pagonyi János előadásában hangzott el.

 

Az, hogy megtarthatják a premiert, az utolsó pillanatig nem volt biztos. Az művet az egyáltalán nem operettes jelleg és a slágerszerű dalok miatt nyugati mételynek bélyegezték, Aczél György pedig túl sok áthallást fedezett fel a szövegben, és kifogásolta a zsidó munkaszolgálat említését, illetve azt, hogy a "magyar Szent Korona nevében" kifejezés kontextustól függetlenül, bármilyen formában elhangozzék a színpadon. Szinetár azt mondta Aczélnak, hogy elfogadja a letiltást, ha írásba adja a kifogásokat. Ez nem történt meg, a kultuszminiszter a páholyban ült. Beszámolók szerint a függöny legördülésekor ő is törölgette a könnyeit.

 

1967-ben Révész György elkészítette a darab filmváltozatát. A forgatókönyvben a színpadi verzióhoz képest a Hubay-Vas szerzőpáros annyit módosított, hogy a költő munkaszolgálatra bevonulóban, a robogó vonaton emlékszik vissza az utolsó, szabadságban töltött napokra, a szentendrei kiruccanásra festő barátjukhoz és a Júliával töltött éjszakára. A vonat azonban nem érkezik meg a frontra, mert útközben ellenállók felrobbantják.

 

A darabot játszották például a Madách Kamarában, Miskolcon, Győrben, a Nemzeti Színházban és Tatabányán, a rekordot azonban a szolnoki Szigligeti Színház tartja, ahol 1974-ben, 1984-ben és 2005-ben is műsorra tűzték. Az idei évad érdekessége, hogy a Játékszínben is repertoárra kerül az Egy szerelem három éjszakája. A Tavaszi Fesztivál keretében bemutatandó előadás rendezője az ősbemutatót színpadra állító Szinetár Miklós lesz.