"Az álomkommandó összetett és csavaros dramaturgiájú darabja Sütő Andrásnak, színház a színházban szituációban játszódik, gyakran idősíkok között is ugrálva.?- mondta el Fesztbaum Béla, aki a darab egyik főszerepét alakítja.
Figurája a kerettörténet szerint egyszerre színész, rendező és szerző, akinek darabját a közösség nemzeti színházában mutatják be. Ő alakítja Manót, a boncszolgát, aki az auschwitzi Mengele-laboratóriumban teljesít szolgálatot. A színházi ember karaktere egyszer csak összemosódik az általa megkreált auschwitzi poklokat megjárt figura életével és valóságával.
?A karakternek mindkét történeti síkban küzdenie kell. A színházi ember küzd a családja életéért és a színházért, és az auschwitzi történetben is ugyanerről van szó: meg akarja menteni a gyermekeit a halál torkából. Ezért is Az álomkommandó a darab címe, ugyanis azt találja ki, hogy eladja a gyermekei álmait a vizsgáló orvosoknak, hátha az ikerálmok elemzése közben időt nyer saját magának és a gyermekeinek? ? mesélte el a színész.
Fesztbaum Béla azt is hozzátette, hogy egy nagyon komoly és szép drámai szerepet van lehetősége eljátszani a darabban, ami lehetőséget ad számára, hogy óriási ívet és hatalmas érzelmi amplitúdókat járjon be.
?A figura egyszerre lázadó és lojális, konfrontálódó és kompromisszumkereső. Ő és a darab az örök kérdést feszegetik, hogy meddig mehet el egy ember, ha a túlélésért küzd. A furcsa történelmi párhuzamban szó esik a színházcsinálásról és az alkotásról, de Sütő András egyszerre szól a mindenkori diktatúrák elnyomott népeiről, és a kialakulásukat megelőző veszélyekről is. A történet és a szerep nagyon komplex, gazdag színészi munkára ad lehetőséget? ? tette hozzá a színész.
És bár a darabban színészek játszanak színészeket, de Fesztbaum Béla szerint ez nem különbözik a bármelyik másik szereptől.
?Abban kellett döntenünk Szász Jánossal, hogy milyen is a darabban szereplő társulat. Úgy határoztunk, hogy tehetségesek, akik jó előadást csinálnak. Tulajdonképpen két szituációs síkon ábrázolom a két alakot, ami Sütő és az előadás szándéka szerint a végére teljesen összeér. Nincs benne semmi teátrális túlkarikírozás, ami azt mutatná, hogy színészeket játszunk. Elég feladat az, hogy az ember megfeleljen a Sütő által kért igazságoknak. Abban rejlik az előadás kulcsa és költői ereje, hogy a színházat és a valóságot nem idézőjelezve játsszuk. Akkor és ott valóságos, és reményeink szerint igaz és nagyon hatásos? ? nyilatkozta.
Fotó: Szkárossy Zsuzsa
