Szilágyi György: Hanyas vagy? 28-as?

- Elvesztettem anyámat, egyetlen gyerek vagyok. Ez annyira lesújtott, amit voltaképpen máig nem tudtam kiheverni. Az a hangulat, amiben éltem és egyedül éltem, segített ahhoz, hogy elindítsa bennem ezt a gondolatsort.
Én erre nem készültem fel. Még a szlogenné vált mondat sem volt előre elkészítve, de amikor az - hogy úgymondjam - kitaláládott bennem, akkor éreztem, hogy erre mint egy füzérre a gyöngyszemeket fel tudom fűzni azt, amit el akarok mondani.
Nem volt koncepcióm, nem készültem rá. És azt sem tudtam, hogy voltaképpen mit írok. Ezt úgy értem, hogy nem gondoltam volna, hogy ebből ilyen hatalmas siker lesz.
Elkészült, bevittem a rádióba - ahol az, hogy más húron is játszom, tehát nemcsak az eredeti hivatásomat, hanem a komoly műfajt is tudom művelni - nagy meglepetést okozott.

- Írás közben aki rádióra ír az gondol valamelyik színészre. Volt-e valami előzetes elképzelése?

- Nem volt. A rendező, Bozó László (Kanadában él, a rádió akkori főrendezője volt. A szerk.) találta ki, hogy behívja a Kálmán Györgyöt. Aminek én nagyon örültem.

- Ő pedig visszahozta nekem életem legnagyobb sikerét, mert az én sikereim nem ehhez a műfajhoz kapcsolódnak ami elég köztudott, de ennek semmi köze nincs a kabaréhoz, ez egy monodráma tulajdonképpen. Annyi információt kaptam, hogy felvétel közben egyszer a Gyuri elsírta magát. Ezt Bozó László mesélte el később. -

- Kálmán Györggyel ezt követően, változott-e a személyes kapcsolata?

- A kapcsolat ugyanolyan baráti volt mint korábban, bár olyan barátság nem fűzött hozzá - nem is lehetett volna aki ismerte őt az tudja. De baráti, jó kapcsolat volt, mert a rádióban jóformán minden nap találkoztunk. Haláláig töretlen jó viszonyban voltunk.
Ma már tudom, sőt, már akkor utána rögtön tudtam, hogy az Ő hangja nélkül, az Ő beleérzései nélkül, egyáltalán: ahogy Ő csinálta, ezt senki más így nem tudta volna, csak Ő egyedül.

- Nagyon jó mondat. Hogy került most sor, ennyi év után a kiadásra?

- Természetesen eszem ágában sem volt megjelentetni.
Az külön érdekessége, hogy amikor először elhangzott a rádióban '76-ot írtunk és ennek éppen 28 éve, tehát a ''Hanyas vagy? 28-as.'', először 28 évvel ezelőtt hangzott el. Ezt nem tartom valami misztikus dolognak, de minden esetre érdekes a lényeg az, hogy nem kilincseltem kiadók után, mert eszem ágába se volt ilyesmi. Fordítva történt - ami elég rendhagyó eset napjainkban -, egy kiadó keresett meg. Egy hölgyről van szó, annyit mondhatok, anélkül, hogy megbántanám - korban viszonylag közel áll hozzám.
Hát hogy jutott ilyesmi eszébe? - kérdeztem tőle. Azt mondta, őrá olyan hatással volt ez annak idején meg az egész családjára, mostmár a fiaira még az unokáira is, hogy ő hisz ebben. Én hozzájárultam, de nem nagyon hittem ebben az ügyben. Még akkor sem, amikor szinte jóformán hetek alatt hozta tető alá, anélkül, hogy tudta volna hogy a világon vagyok, csak utána azonosított engem. Én őt nem ismertem korábban, és most itt van, elkészült.

A visszajelzések annyira bíztatóak, hogy engem is meglepett. Mert ebből annak idején hatalmas országos siker lett, de nemcsak országos, hanem külföldi is. Mert nem véletlenül adták ki annak idején egy nagy hanglemezen. Az emigrációban élő magyarság számára a hazaiak ajándéka volt: karácsonyra, húsvétra,születésnapra. Az egész világ minden zugába eljutott, természetesen magyarokhoz. Lassan-lassan kezdek bizakodni, bár erre nem számítottam, és ha rajtam múlik akkor soha az életben nem kerül sor erre a beszélgetésre, mert én semmit nem kezdeményeztem volna.

''A felvétel egy addig itthon ismeretlen kísérleti módon készült. Frankfurtból hozattam egy ''MŰ-FEJES'' térhatású sztereó mikrofont. Ezt a ''mikrofont'' úgy kell elképzelni mintha egy mű fej lenne, olyan, mint amilyent a fodrászok használnak a paróka készítésekor. Felvételnél a színész nem egyhelyben áll, hanem a térhatás érzékeltetésére mozgásban mondja a szöveget.
Ulyházy László hangmérnökkel egy hétig kísérleteztünk és így készítettük el a koreográfiát, amely szerint Kálmán Györgynek mozogni kellett a mikrofon körül a felvételkor. Ez azért is volt rendkívül nehéz, mert ennél a technikánál nem lehetett utólag vágni. A felvételt folyamatosan készítettük és ha valami baki történt, akkor újra kezdtük a felvételt. Egy hétig folytak a felvételek napi négy órában. Kálmán Gyuri - aki akkor lábadozott a betegségéből - ezt elég nehezen viselte, de a végeredmény visszaigazolta a ráfordított energiát. Ezt mutatja ez a mostani újabb kiadás is.''

Fotó: Szalay Zoltán és a szerző