1949. október 29-én Balázs Béla Boszorkánytáncának Pataki László rendezte előadásával nyitotta kapuit a szabadkai Városi Magyar Színház. Így indult újra a háború után a magyar nyelvű színjátszás, ez a dátum lett tehát az ünnep apropója. Immár hetedik éve rendezik meg ilyenkor Szabadkán a Délvidéki Magyar Színjátszás Napját. Idén kínáltak felolvasószínházat, könyvbemutatót, vendégjátékot és végül, csúcspontként, díjkiosztó gálát. A legendás színész-rendező, Pataki László óriási pecsétgyűrűje, illetve annak másolata a tájék legrangosabb szakmai elismerése. Most adta át hatodik alkalommal a néhai művész özvegye, a nagyszerű szabadkai színésznő, Karna Margit. A Pataki Gyűrű az elmúlt évad legjobb színészi alakításáért jár, s hogy ki nyeri el, arról kuratórium dönt, amely a jelölőbizottság által előterjesztett öt nominált közül választ. "Eddig még mindig férfi színész kapta az elismerést" - jegyzi meg baljósan Brestyánszki Boros Rozália dramaturg.
Négy színház - Szabadkáról a Népszínház, a Gyermekszínház és a Kosztolányi Dezső Színház, valamint az Újvidéki Színház bemutatói adják a választékot. S hogy az említett szabadkai színházak milyen színészi erőt képviselnek, arról akár a két, felolvasó színházi produkció láttán is bárki meggyőződhetett. A vajdasági kortárs drámapályázatra érkezett darabok legjavának megismertetése szinte az összes szabadkai színészt mozgósította. (Sőt, idén még Békéscsabáról is érkezett segédcsapat.) Igaz, az arra hivatott olvasók egyöntetű véleménye szerint az idei pályázatra befutott nyolc mű közül egyik sem keltett különösebb lelkesedést. Végül is a Sebes István néven jelentkező idős, vékony úr Égő víz című, követhetetlen történelmi látomása és a Forgó Zoltán nevű, Lázár Ervin forma negyvenes férfi kurtizános (melo)drámája, A kegyelem utcái című mű került a színészek kezébe. Nem volt könnyű dolguk. Péter Ferenc, illetve Puskás Zoltán irányításával szcenírozott felolvasás keretében próbálták fogyaszthatóvá tenni a darabokat a megadóan tűrő közönség számára. Ezt követően jeles szakembergárda vitatta meg az eredményt - helyi, valamint Magyarországról jött írók, rendezők, dramaturgok -, s felrótták, hogy az előadók nem voltak elég alázatosak a művekkel szemben. Pedig istenuccse, így jártunk jobban mindannyian. Közben rácsodálkozhattunk arra is, hogy a szabadkai művészembereknek milyen természetes vonása az őszinteség, legyen szó akár a mű interpretációjáról, akár az azt követő szakmai beszélgetésről. Hiszen itt még a súgó hölgy is frappánsan tudatta véleményét a műről: félreérthetetlen iróniával olvasta be a szerzői instrukciókat.
De dokumentál a szabadkai színész, Szilágyi Nándor is, aki végigfényképezte a színházépület elbontását. Az ő szomorú-szép fotóiból összeállított kiállítást nyitotta meg a Jadran előcsarnokában Mezei Zoltán társulatigazgató az Újvidéki Színház vendégelőadása után. A tizedes meg a többiek című sikerdarabot hozta az újvidéki társulat, Lavro Ferenc rendezésében, Kovács Nemes Andor, László Sándor, Magyar Ö. Attila remeklésével. A jókedv a vígjáték után is folytatódott. A nézőtérről kiáradó embereket a Kosztolányi Színház négy fiatal pókembere fogadta, akciózva az előcsarnokban, majd következett a várva várt díjkiosztó gála, ahol kikiáltották az idei nyertest. Faragó Edit, az Újvidéki Színház tagja érdemelte ki a Pataki Gyűrűt, történetesen egy szabadkai előadásban nyújtott alakításáért. (Gorkij: Kispolgárok, illetve Faragó Zsuzsa új fordításában: Kicsik és polgárok című darabjában Akulina Ivanovnáért.) Vagyis megkezdték a nők a felzárkózást.
