| Az EU csatlakozássunk évében felerősődnek és nagyobb hangsúlyt kapnak az európai népek kulturális értékei. Többszörösen igaz ez az európai kultúra egyik bölcsőjének tartott Görögország szellemi kincseire. Különösen akkor, amikor ebben az évben Olimpiát is rendeznek azon a földön, ahonnan az olimpiai eszme elindult. A Görög Kultúráért Alapítvány és az AGORA Szellemi Műhely kezdeményzését felkarolta a Görög Kisebbségi Önkormányzat Újbuda, reméljük, hogy lesz folytatása a kultúra más területein is. |
 |
 |
|
| Dimitris Contoumas a Görög Köztársaság nagykövete | George Chakalli a Ciprusi Köztársaság nagykövete | |
Az est fővédnöke: Molnár Gyula a XI. kerületi Önkormányzat polgármestere Országgyűlési képviselő.
A rendezvényt megnyitja: Dimitris Contoumas a Görög Köztársaság nagykövete. A film alkotóját Mészáros Márta filmrendező köszönti, az előszót Bíró Dániel az Eleuszisz Színház tagja mondja el. Díszvendégek: George Chakalli a Ciprusi Köztársaság nagykövete, Filipposz Kutszaftisz a film rendezője. Szomorú kő Kövek, kövek és ismét kövek, időtlen tanúi múltunk és kultúránk, elfeledett sorsok, érzések és hangulatok hajdan volt emlékének. Gyökerek, melyek örök mementóként őrzik a feneketlen messzeségbe veszett időt, s vele a múlandóság féltett titkait. Ugyan mit ér a jelen, s mit érhet a titokzatos jövő a múlt emlékezete és tisztelete nélkül, gyökerek nélkül, hol az arctalan semmiben, céltalan bolyongássá alacsonyodhatnak a jövő reményteli céljai. Sok mindent megélt és látott kövek - hosszú évtizedekkel ezelőtt, telve reményekkel emberek sokasága érkezett Kis-Ázsiából az ősi görög földre, miközben honfitársaik a borzalmak elől menekülve távoli országokba kényszerültek, hátrahagyva családot, rokonokat, gyökereket, lényegében mindent, mi addig hazát, otthont jelentett számukra. Eleuszisz, elveszett titkok őrzője, hol hajdanán kézen fogva járt múlt, jelen, s jövő, ahol mostanság bűzös tartályok hosszú sora fenyegetően telepszik a feledésbe merült sorsok emlékein, eltakarva mindent, mi erőt és tartást adhat a jelennek. Akárcsak a polip végzetet hozó karjai, fonják a néma tartályok halálos ölelésbe mindazt mi még megmaradt. |
 |
 |
|
| Hamarosan kialszanak a lámpák és elkezdődik a vetítés múltról, jelenről, emberi sorsokról, melyben talán az utolsó pillanatban egy végső kiáltás elhaló hangjai szólnak hozzánk hitről, reményről, félelmekről. Egyszer volt pillanatok hosszú sora elevenedik meg hamarosan a gyorsan pergő filmkockákon - a markológép nagyot harap a megbékélés poros romjaiba, összekuszálva mindent, mi hajdanán oly szépen elrendeztetett. Enyészetté lett porladó csontvázak, törékeny használati tárgyak szokják a váratlanul jött "ragyogást". Sokat megélt közönyös arcok igyekeznek szokni a megszokhatatlant, ismerős kámzsás alak suhan át a képen, rozoga talicskájában a múlt egy darabkája, menti mindazt, mi csak menthető, aztán szép lassan elcsitul minden, nyugovóra tér a fáradt napkorong is, fásult bíborba vonva mindent, mi immár végleg bevégeztetett. Csend honol a tájon, csak a tenger közönyös morajlását hallani és a semmibe révedő tekintetekben felsejlik - ma valami ismét végleg elveszett... Bottka Bertalan újságíró "Egyetlen vagyonunk a megemlékezés. Eleuszisz Görögország egyik eredeti, a többinél talán jobban bántalmazott része, az a Görögország, melynek hátat fordítottunk. Ezért éreztem, hogy emberként és eme ország polgáraként igen nagy bocsánat kéréssel tartozom." Filipposz Kutszaftisz SZOMORÚ Kő |
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
