 |
| Szávai Viktória |
(MTI) - Valló Péter rendező elmondta: rendezett már Térey-darabot a Nemzeti Színházban, a Radnóti Színházban pedig az író Asztalizene című műve szerepelt évekig a műsoron. Ez alkalommal a Protokoll című verses regényéből született színdarab a Radnóti Színház felkérésére. A regény átalakítása színdarabbá bonyolult, hosszú munkafolyamatot igényelt, még a próbák alatt is változtattak annak érdekében, hogy valódi színpadi szöveg szülessen.
A darab története szerint Mátrai Ágostonnak, a külügyminisztérium protokollfőnökének mindene megvan: szépen ívelő karrier, színes társasági élet, sok nő és néhány jóbarát. Ekkor azonban, magánélete és karrierje csúcsán valami megroppan benne. Megtörténik a legrosszabb, ami egy protokollossal megtörténhet: kicsúszik a kezéből az irányítás. Csak sodródik, és tehetetlenül nézi, ahogy a számára fontos emberek idegenekké válnak, tőle függetlenül élik életüket, elbuknak vagy emelkednek.
Valló Péter szerint a darab címe sokatmondó: egyfelől azt takarja, hogy Mátrai Ágoston, a főhős a külügyminisztérium protokollfőnöke. Ugyanakkor, utal a betegségek kezelésének protokolljára, emellett arra, hogy a főszereplő életének is létezik egy protokollja, amint halad előre a darab által ábrázolt folyamatban, mintha valami betegségen menne keresztül. Az emberek viselkedésére, egymáshoz való viszonyára is utal a cím, a kapcsolatok elhidegülését, elértéktelenedését is jelzi: azt mondjuk egy kapcsolatra, hogy protokolláris, távolságtartó. A darab végére valóban ilyenné válnak a főhős kapcsolatai - hangoztatta a rendező.
 |
| Fekete Ernő |
"Ezt a különös elárvulást, elmagányosodást, elidegenedést, a szerelmi, munkahelyi, állampolgári, családi kapcsolatok folyamatos kiürülését, kihűlését, a végzetes, szinte emigráció számba menő egyedüllétnek a kialakulását éreztem a darab lényegének, és ennek a folyamatnak a létrehozásával dolgoztunk itt hónapokon keresztül" - fogalmazott Valló Péter.
A Protokoll Csehov Ivanovjához hasonlóan a fölöslegessé válás története - mondta, hozzátéve: azonban teljesen más a kortárs világot, mint díszletet egy ilyen élettörténet mögé helyezni. Miközben az ember próbálkozik azzal, hogy ne csupán itt és most szólaljon meg, hanem legalább annyira általános érvényű legyen a mű, mint például az Ivanov, mindenkit megragadjon, ahogy Csehov teszi, eközben fölmerül még az az igény is, hogy őszintén, pontosan, nem elfogultan, nem részrehajlóan kell a mai magyar valóságról nyilatkozni, ami egyáltalán nem könnyű feladat - mutatott rá.
Mi megpróbáltunk ugyanúgy, ahogy a mű főhőse, mérhetetlenül pártsemlegesek, politikai oldaltól függetlenek maradni - mondta hozzáfűzve, hogy a főhősnek ez az egyik leglényegesebb problémája, és kudarca azt is jelzi, hogy ez mennyire valósítható meg Magyarországon.
 |
Fekete Ernő az általa alakított figuráról szólva elmondta: merev emberről van szó, aki nem szeretne merev, tüskés és szúrós lenni, minden vágya, hogy kitörjön, más életet éljen. Nemcsak a munkájára, hanem az egész személyiségére igaz ez a zártság, merevség. Az ezzel való küzdelem, és végül annak beismerése, hogy számára jobb ezzel a védőhálóval élni - erről szól a főhős és barátai, szerelmei életének egy évét átölelő történet. A darab különlegessége az, hogy a pár évvel ezelőtti Budapesten játszódik.
Szólt arról is, hogy a szerep nem áll távol a szintén általa játszott Ivanov figurájától, amelyet a Katona József Színház előadásában formál meg, a hasonlóság a két figura életének megtorpanása. Ebben a darabban azonban ismerősek a helyszínek, az épületek, a nevek, a szituációk, továbbá verses műről van szó, amely teljesen másfajta játékstílust igényel. "Nagyon furcsa, néhol gyönyörű képekben ábrázoljuk ezeknek az embereknek az életét, válságait, boldogságát és mérhetetlen rosszkedvét is akár" - mondta a szövegről szólva.
Az előadásban Szávai Viktória, Wéber Kata, Sárközi-Nagy Ilona, Csomós Mari, Szervét Tibor, Adorjáni Bálint, Schneider Zoltán, Lukáts Andor, Gazsó György, Martin Márta és Csányi Sándor játszik.
