(MTI) - A debreceni Csokonai Színház igazgatója a magyar színjátszás legnemesebb hagyományait ápoló, a költészetet középpontba állító, társulatépítő iskolateremtő munkásságáért, emlékezetes, méltán népszerű rendezéseiért részesült Kossuth-díjban. "Nagy öröm, de még most is van bennem egy adag szorongás. Úgy érzem, ez a díj elsősorban kötelez, óriási felelősség, én legalábbis így élem meg, persze nagyon boldog vagyok" - mondta el Vidnyánszky Attila.
A rendező szerint a Kossuth-díj nem hasonlítható a pályája során eddig elnyert kitüntetésekhez; a hétfőn átvett elismerést eddigi életútja betetőzésének tartja. "Az utóbbi időszak egyik kulcsfogalma számomra a szolgálat, annak a közösségnek a szolgálata, amelyben létezem. Úgy érzem, ez a díj most még odaadóbb, még önzetlenebb és még tisztább szolgálatra kötelez. Ilyen nagy szavak jutnak eszembe és lehet, hogy ez kívülről nézve pátosznak látszik, de én így élem meg" - fogalmazott az alkotó.
Mint a kárpátaljai születésű Vidnyánszky Attila hozzátette, a beregszászi magyar színház megalapításakor, csaknem húsz éve még sok mindennel nem volt tisztában. "Az ember elkezdi újraértékelni az eddig történteket, megérteni a folyamatokat. Semmi sem volt véletlen: hogy éppen oda születtem, onnan indultam, nekem dolgom van a beregszászi színházzal, az ott élő emberekkel. Az egyre nagyobb ütemben fogyó kárpátaljai magyarság számára az a színház megtartó, ott tartó erő" - hangsúlyozta a teátrum művészeti vezetői teendőit ma is ellátó rendező.
Vidnyánszky Attila bölcsészkaron végzett, magyar nyelv-és irodalom szakon. Mint felidézte: már ekkor rendezőnek készült, de a Szovjetunióban csak diploma birtokában lehetett jelentkezni a kijevi színművészeti egyetemre. "Visszanézve szükségesnek érzem az Ungváron eltöltött öt évet, amit ott akkor megtanultam, elolvastam, az az elkövetkezőkben nagyon hasznosnak bizonyult. Most már azt is tudom, hogy volt abban valami sorsszerűség, hogy a határok zártsága miatt csak Kijevbe tudtam felvételizni a színművészeti egyetemre" - tekintett vissza.
Az alkotó ma is küldetésének tekinti, hogy egyfajta hídszerepet töltsön be a keleti és a nyugati színházi világok között. "Az utóbbi évtizedekben a magyar színház a német hatása alatt formálódott. Úgy gondolom, hogy jó, ha az orosz, a francia költői színház gondolatai beépülnek a hazai színjátszásba, miközben természetesen a magyar színháznak a saját útját kell keresnie, járnia" - vallja Vidnyánszky Attila, aki szerint ezt a törekvést segítik a Debrecenbe meghívott orosz, ukrán, lengyel, román, francia vendégművészek is, akik aztán többnyire más magyar társulatoktól is felkéréseket kapnak. Vlad Troickijnak, miután megrendezte Debrecenben A revizort, március végén a Bárkában lesz bemutatója - említette a legutóbbi példát.
Vidnyánszky Attila a vidéki színházak többségét tömörítő Magyar Teátrumi Társaság elnökeként aktív közéleti szerepet is vállal. "Az is az utóbbi néhány év felismerése, hogy azt a közösséget szolgálva, amelyben létezem, a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar színház harcosává kell váljak, mert én nem egyszerűen rendező vagyok, hanem hazafiként van itt dolgom. Ez a felelősségérzet kell, hogy meghatározza gondolataimat, akarásaimat, cselekedeteimet az elkövetkezőkben is" - fogalmazott a Kossuth-díjas színházvezető.
Vidnyánszky Attila 1964. március 8-án született a kárpátaljai Beregszászon. 1985-ben az Ungvári Állami Egyetemen diplomázott, 1992-ben elvégezte a Kijevi Színművészeti Főiskolát. 1992-től a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója, 1994-től főrendező-művészeti vezetője. Rendez a kijevi Orosz Nemzeti Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban, Jugoszláviában és Szlovákiában is. 2004-től egy évig a Magyar Állami Operaház főrendezője volt. 2006-tól a debreceni Csokonai Színház művészeti igazgatója, 2007-től a színház igazgató-rendezője. Több mint hatvan színpadi rendezés áll mögötte.
1997-ben elnyerte a toruni fesztivál rendezői díját, 2000-ben Ukrajna érdemes művésze elismerésben részesült. 2002-ben Jászai Mari-díjat, majd fővárosi színházi díjat, 2004-ben színikritikusi díjat, 2006-ban Magyar Művészetért Díjat kapott. 2005-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
