Koltay álnéven kéri John Webster amerikai nagykövet védelmét. A nagykövet magyar feleségére való tekintettel szívesen fogadja pártfogásába a két menekültet. Viktóriát hála és mély szeretet fűzi a nagykövethez, de a szíve még ma is Koltay Lászlóé, akit mostanáig halottnak hitt. Most, hogy a "halott" elébe lép, a szerelem és a kötelességtudás viaskodik lelkében. De mert becsületes, kerüli a Koltayval való találkozást, és minden erejével azon van, hogy a főhadnagyot eltávolítsa házából .
Ábrahám Pál ? Harmath Imre ? Földes Imre:
VIKTÓRIA
- nagyoperett -
Webster: Szakácsi Sándor
Viktória: Füredi Nikolett ? Brunner Márta
Miki gróf: Keller János
Ach Wong: Brunner Márta - Váradi Eszter Sára
Koltay László: Szomor György - Buch Tibor
Jancsi: Gerner Csaba
Riquette : Závodszky Noémi
Kínai, Rosenthal: Kozáry Ferenc
János főlakáj: Tűzkő Sándor
Kozák őr, oroszt tiszt: Kovács Zoltán
Állatorvos: Juhász Illés
Díszlet: Libor Katalin
Jelmez: Fekete Monika
Koreográfus: Halmi Zoltán
Zenei vezető: Döme Zsolt
Karmester: Drahos Béla
Korrepetítor: Réti Anikó
Rendezőasszisztens: Vass János Pál
Ügyelő: Király Anna
Súgó: Wessely-Simonyi Réka
Kellékes: Baricza Andrea
Rendező: Szurdi Miklós ? Moravetz Levente
közremüködik:
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Kozákok, kínai cselédség, kínai papok, a Vörösmarty Színház táncosai, hölgyek, urak, amerikai tisztek, stúdiósai és az Alba Regia
magyar huszárok, lakájok, lakodalmas nép Vegyeskar
Bemutató időpontja: 2006. június 29. 21.00
További előadások:
június 29. 21.00 premier
június 30. 21.00 Viktória
július 01. 21.00 esőnap
06. 21.00 Viktória
07. 21.00 Viktória
08. 21.00 esőnap
Helyszín:
Vörösmarty Színház, Pelikán Udvar
Az első világháború előtt Viktória grófnő és Koltay László huszárkapitány boldog szerelemben él Dorozsmán, ám a háború kitörésekor Lászlónak be kell vonulnia katonának. A távoli Szibériában hadifogságba kerül és halálra ítélik. Koltay utolsó perceiben szülőhazájától és szülővárosától, Dorozsmától búcsúzik. Rácz Jancsi, tisztiszolgája, aki civilben cigányprímás, egy utolsó, szép dallal próbálja vigasztalni gazdáját. A kozák őrnek megtetszik Jancsi hegedűje és a Stradiváriért cserébe futni hagyja a foglyokat.
A szökevények a pekingi amerikai nagykövetségen kérnek menedéket. Koltay álnéven kéri John Webster amerikai nagykövet védelmét. A nagykövet, magyar feleségére való tekintettel, szívesen fogadja pártfogásába a két menekültet, sőt azt is felajánlja nekik, hogy magával viszi őket Oroszországba.
John Webster és szép neje, Viktória a nagykövet nyári villájában éppen az egybegyűlt diplomatáktól búcsúzik. Hamarosan Pétervárra utaznak, mivel oda helyezte át Webstert a kormányzata. Jancsi felderítő útra indul a villa kertjébe: gazdája küldte a villába, mert egy véletlen folytán meglátta Webster feleségét, akiben egykori nagy szerelmét, Viktóriát véli felismerni. De el sem tudja képzelni, hogy a magyar szépasszony, a dorozsmai grófnő hogyan kerülhetett ide, Japánba.
Viktóriát hála és mély szeretet fűzi a nagykövethez, de a szíve még ma is Koltayé. Hivatalos értesítés nyomán úgy tudta, szerelme meghalt, elesett a csatatéren. Súlyos bánatában régi barátja és hódolója, John Webster ápolta, vigasztalta. Majd végül, amikor a nagykövet megkérte a kezét, igent mondott a gyengéd, tisztaszívű embernek.
Viktória kerüli a Koltayval való találkozást, és minden erejével azon van, hogy a főhadnagyot eltávolítsa házából. Amerikai útlevelet szerez neki és kísérőjének, de Koltay mégis marad: tudni akarja, Viktória miért szegte meg esküjét. A nagykövet ígéretéhez híven Szentpétervárra is magával viszi a két szökevényt, hogy közelebb kerüljenek hazájukhoz, és adandó alkalommal átszöktethesse őket a határon. Péterváron azonban az amerikai nagykövetséget fegyveres oroszok zárják körül: a szökött politikai fogoly, a halálra ítélt Koltay huszárkapitány kiadatását követelik a nagykövettől. John Webster így tudja meg, hogy akit a házába fogadott, nem más, mint feleségének egykori szerelme. Mit tesz ilyenkor egy igazi gentleman, akinek a szeretett asszony boldogsága a legfontosabb? Meglepő fordulatok az operett második felében, de a végén, ahogy az már az operettekben szokás, minden jóra fordul.
A Viktóriát 1930. február 21-én mutatták be a Király Színházban. Budapesten ennek az Ábrahám-operettnek volt a legnagyobb sikere, megelőzve a közkedvelt szerző Bál a Savoyban és a Hawaii rózsája című operettjeit. A Viktóriát még a bemutatás évében színre vitték Bécsben is, ahol Ábrahám Pál korábban csak filmzenék és dzsessz-slágerek szerzőjeként volt ismert. Az operettet Victoria und ihr Husar címmel játszották, és olyan sikere volt, hogy egyfolytában 105 előadást ért meg, és később is felújították.
A szerzők
Ábrahám Pál, a két világháború közötti időszak egyik legismertebb és legsikeresebb operettkomponistája Apatinban született 1892. november 2-án. A jómódú család gondot fordított a gyermek taníttatására: négyéves korában kezdett el zongorázni, akkora sikerrel, hogy nyolcéves korában már misét kísért az apatini katolikus templomban. Tizenhét éves korában került Pestre, ahol miniszteri engedéllyel felvették a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult. 1915. október 22-én a Zeneakadémia nagytermében nyilvános hangversenyen szólaltatták meg diplomamunkájául írt vonósnégyesét, fél év múlva már az Operaházban mutatták be Ábrahám háromtételes gordonkaversenyét.
Időközben apja nyomására elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát is: tőzsdebizományos és banktisztviselő volt egészen 1828-ig. Esténként színházba járt, s elbűvölte az új zenei irányzat, a dzsessz. Akkoriban Pesten számtalan tánczenekar alakult, és előszeretettel játszottak melodikus, vidám dzsesszt. Egy ilyen zenekar élén esténként Ábrahám Pál gyakorta vezényelt fehér frakkban és fehér kesztyűvel.
Első operettjét, a Zenebonát 1928 márciusában mutatták be, és még abban az esztendőben színre vitték következő munkáját, Az utolsó Verebély-lány című operettet is. Ábrahám Pál alig egy esztendő múlva már az Operettszínház karmestere volt.
1931-ben Berlinbe költözött, ahol Zsoldos Andor és Erich Pommer, az UFA-filmvállalat vezetője támogatta. Így jutott először hanglemez-, majd színházi szerződésekhez. Rövid idő leforgása alatt számtalan operett zeneszerzőjeként az 1930-as évek egyik legünnepeltebb szerzője volt, népszerűsége vetekedett Lehár, Zerkovitz, Carlo de Fries és Kacsóh Pongrácz népszerűségével. A Viktória, a Bál a Savoyban és a Hawaii rózsája Lipcsében és Berlinben óriási sikert aratott. A német, francia, osztrák és angol filmgyártás egymással vetélkedve tett ajánlatokat zenés darabjai megfilmesítéséért.
A második világháború felé közeledve, zsidó származása miatt előbb Párizsba költözött, majd Havannában látták, később New Yorkban bukkant fel, ahol idegösszeomlás érte: barátai vitték kórházba. Átmeneti javulások során filmzenéket szerzett, utoljára a ?Holiday in Mexico" (1946) című amerikai film kísérőzenéjét komponálta meg. 1956-ban Hamburgba szállították, ahol állapotának rosszabbodása miatt állandósult a szanatóriumi kezelése és itt hunyt el 1960-ban.
Ábráhám Pál megtette azt, amire kevesen képesek: varázslatos dallamok könnyű szárnyán reptetett, bűbájos szerelmes meséket prezentált. Zseniálisan érzett rá kora hangvételére; operettjeiben szerencsésen vegyítette az egzotikus (spanyolos, keleties, oroszos, magyaros stb.) színeket a mindent elsöprő dzsesszdivattal. Sikerének titkai közé tartozott az is, hogy legjobb számait eredetileg szöveg nélküli tánczeneként is megírta, előre gondolva a hanglemezre, a rádióra és a táncparkettre - az operettsiker új zálogaira. 17 operett és több mint harminc filmzene őrzi emlékét.
Földes Imre (Kaposvár, 1881. szeptember 15. - Budapest, 1958. május 5.): író, drámaíró. Színpadi műveiben és regényeiben a bajokkal és gondokkal küszködő kisember sorsát mutatta be. Írt operettlibrettókat is; legnagyobb sikerét a Viktória és a Hawaii rózsája című operettek szövegkönyvírójaként és a Hivatalnok urak című drámájával aratta. Írt regényeket is. 1901-ben, 1902-ben és 1904-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Kóczián-díját A király arája, Dacos lelkek és a Hadik huszárok című műveivel. Művei: A császár katonái (dráma, 1908); Hivatalnok urak (dráma, 1909); A kuruzsló (1909); Nincs tovább (1911); Feketeország (regény, 1912); Halló (vígjáték, 1913); A vörös szegfű (színmű, 1914); Grün Lili (vígjáték, 1916); Terike (1919); A lányom (1920); Kis unokák (1924); Pántlika (1925); Tüzek az éjszakában (1928); Az égő város (1929); Ifj. Horváth Pál (színmű, 1936). Librettója: Buttykay Á.: Az ezüstsirály (1920).
Harmath Imre (Budapest, 1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány, Viktória (Földes Imrével), 3:1 a szerelem javára, Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya, Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő; Millöcker: Szegény Jonathan; Stolz: Katóka.
forrás: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
