 |
A hatvanas évek végén két fiatal svéd muzsikus, rivális zenekarok frontemberei - Björn Ulvaeus és Benny Andersson - összebarátkoztak egy fellépésen, elhatározták: együtt írnak dalokat. Aztán mindketten megismerkedtek egy-egy - mit ad Isten - muzsikuslánnyal: Annifrid Lyngstad jazz-dalokkal lépett fel, Agnetha Fältskog pedig saját szerzeményeivel uralta a svéd slágerlistát. Egy Björn-Benny dalhoz női vokál kellett, s a legegyszerűbb megoldás az volt, hogy a két barátnőt kérjék fel. Azonnal kiderült, minden jobban szól velük. Egy szoprán meg egy altba hajló mezzo, a szexis szőke meg a tüzes vörös, s hozzá a két tehetséges dalszerző, vagyis két szimpatikus szerelmespár: ki hiszi el manipulált korunkban, hogy nem alapos számítás eredménye volt a nyerő képlet?
Pedig nem, sőt: egész pályájuk során csak mellékes kellemetlenségnek tekintették a sztár-hajcihőt. Első lemezüket szóló projektjeik melléktermékeként vették fel, a népszerűsítést úgy oldották meg, hogy az újszülöttjével otthon maradó Agnethát egy másik szőkeség helyettesítette a tévében. Megpróbáltak bejutni az Eurovíziós dalfesztiválra, de Ring Ring című dalukat kirostálták - ám egy évvel később a Waterloo már aratott. A dalfesztiválos billog hosszan rajtuk ragadt, s következő kislemezeik sorra szerepeltek le a meghatározó brit slágerlistán. Az S.O.S.-nél azonban megtört az átok. Mamma Mia, Fernando, Dancing Queen, Money, Money, Money, Take A Chance On Me, Chiquitita - az egész világon énekelték dalaikat, képeikkel teltek meg a tinédzserszobák, s amikor 1977-ben turnén járték be Európát és Ausztráliát, kitört a tömeghisztéria. A londoni Albert Hall 12 ezer helyére három és félmillió jegyigénylés érkezett, az ausztrálok hordákban rohantak az együttes limuzinja mellett, s éjszakákon át táboroztak szállodájuk előtt. A Volvo után az z ABBA lett Svédország legnagyobb exportcikke.
És itt kezdődtek a bajok: Agnetha egyre jobban gyűlölte a felhajtást, igyekezett kivonni magát a sztárélet nyűgei alól. Pánikbetegsége miatt már a repüléstől is rettegni kezdett. Annifrid is állandó depresszióval küzdött, ám őt épphogy a siker és a színpad lendítette ki ebből. És ami az ABBA majdani időtállóságát megalapozta: a magánéleti válságok és boldogtalanságok egyre kifinomultabban jelentek meg muzsikájukban, s a Honey Honey meg a Bang-A-Boomerang csacskaságát felváltották a sanzonszerű, érett balladák. Újabb turnéra indultak, ezúttal az Egyesült Államokat is meghódították, s az addig bevehetetlen dél-amerikai piacot, miután spanyolul is lemezre énekelték leghíresebb dalaikat.
Mindkét pár válását már nem tudta átvészelni a zenekar. A hölgyek újra szólófelvételeket kezdtek készíteni, a férfiak musical írásába fogtak. Nem volt drámai bejelentés a feloszlásról, búcsú-turné, egyszerűen félbehagyták készülő lemezük nyögvenyelősen haladó felvételeit, és mindenki új életet kezdett. Az ABBA körüli csönd a kilencvenes évekig tartott, amikor életművük új kiadóhoz került, és az ABBA Gold-válogatás akkora siker lett, hogy csak Madonna és Michael Jackson aktuális felvételei vették fel vele a versenyt. Azonnal megjelent az egész életmű CD-n, jöttek a DVD-kiadások, és hirtelen azok is elismeréssel emlegették az együttest, akik azelőtt rálegyintettek, mint olcsó poptermékre. Az ABBA azonban okos volt: nem volt hajlandó újra összeállni, sőt együtt megjelenni sem. Hiába az amerikaiak 1 milliárd (!) dolláros ajánlata, hallani sem akartak a jubileumi turnéról.
Catherine Johnson brit színpadi szerző ekkor állt elő az ötlettel: zenés darabot kell építeni a jól ismert számokra. A korai felvételek illenek egy naiv fiatal lelkéhez, a későbbiek pedig egy érettebb emberéhez. A zenei anyaghoz már csak sztori kellett, no meg engedély a szerzőktől. S mivel nem az együttes történetét akarták megírni a színpadra - ettől ugyanis mind a négy egykori tag elzárkózott - megjött a várva várt ámen. Björn Ulvaeus tevékenyen részt vett a munkában, maga módosította a szövegeket, ahol a dramaturgia megkívánta, s producerként oroszlánrészt vállalt abban, hogy a soha le nem kottázott, komplikáltan hangszerelt ABBA-számokat színházi zenekar is meg tudja szólaltatni. Az anyáról és lányáról, meg egy kétes kilétű apáról szóló Mamma Mia! londoni bemutatója hatalmas siker lett, s azóta mintegy 30 millióan látták világszerte, kilenc nyelven és számtalan nagyvárosban. A stockholmi bemutatón pedig megtörtént, amit sok rajongó évtizedek óta várt: mind a négy ABBA-tag ott ült egy légtérben, a nézőtéren. De azért arra kínosan ügyeltek, nehogy együtt le lehessen fényképezni őket. Minek rombolni egy legendát?
