A Szenvedély című filmet Bergman 1969-ben forgatta a svédországi Farö szigetén, ahol 1960-tól 2007-ig, haláláig élt. A film két kisiklott életű és átmenetileg egymásba kapaszkodó emberről, egy férfiről és egy nőről szól és egy jómódú, gyerektelen házaspárról Elisről és Éváról. Barátok, szeretők. Kapcsolataikat félve titkolt, elfojtott élethazugságok feszítik. Körülöttük a sziget csendje, nyugalma. Aztán egy nap váratlan és értelmetlen kegyetlenkedés történik: háziállatokat öldös le valaki. A közhangulat egy ártatlan ember, Johan ellen fordul.
A rendező felidézte, hogy Kúnos László műfordító, Bergman fordítója, mikor elolvasta a szövegkönyvet, azt mondta, nem hitte volna, hogy ez a filmnovella színpadra állítható, annyira epikus anyag. ?Azáltal, hogy a viszonyokat kitisztítottuk és megfeszítettük, a két házaspárnak és Johannak a viszonyai kerültek a középpontba, mégis teátrális lett az anyag, miközben megőrizte filmszerűségét? ? mondta, hozzátéve: magában színházi filmnek hívja a Szenvedélyt.
Elmondta: a díszlet olyan, mintha egy fekete-fehér film forgatásának lenne a látványvilága. Egyszerű alaprajz, háttérként pedig Nagy András operatőr Farö szigetén készített fekete-fehér fényképei láthatók. Ezek a képek alkotják az előadás látványvilágát. Ez a negyven-ötven fotó végigköveti azt az érzelmi hullámzást, amely az előtérben zajlik.
A színészi játékban a maximális egyszerűségre törekvés, a kifeszített pillanatok, a közelképek jellemzőek. ?Színészi közelképek sorozata az előadás, úgy néz ki, mintha premier plánban játszanánk egy színdarabot. Filmes játékstílus színészileg is? ? fogalmazott. Kitért arra, hogy míg a film általában vágásokkal dolgozik, és irányítják a néző figyelmét, a színpad esetében a néző azt néz, amit akar. Emberibb médium a színház, azáltal, hogy a közönséggel egy térben, manipulálatlan látvánnyal dolgoznak, hallani akár a szereplő lélegzését.
Kiemelte: ez lesz a 319. Bergman bemutató a világon. A darab színpadon még nem volt látható, miközben erős alapanyagról van szó. ?Valószínűleg annyira erős a film emléke, elsősorban Max von Sydow, Liv Ullmann, Erland Josephson, Bibi Andersson játéka, hogy nehéz hozzányúlni.?
Mint fogalmazott: a Szenvedély élethelyzetek sorozata, nem történetet mesél el, hanem sokkal inkább a belső feszültségek, a reményekkel való küzdelem darabja ? hogy szeretnénk boldogak lenni, és magunkban hordozzuk ennek kudarcát. Elmondta: az előző évad végén hat hétig próbálták a darabot, nyilvános főpróbát is tartottak, májusban már kész volt az előadás. Nagyon jó helyzet, hogy a darab egy nyáron át érlelődött a színészekben, és most ősszel egy sűrű főpróbahét után lehet bemutatni ? tette hozzá.
Kiss Csaba idén nyáron egy hónapig Farö szigetén dolgozott, amelyre a Bergman-alapítványnál megpályázott alkotói ösztöndíj adott lehetőséget. Arról beszélt, hogy mit adott hozzá az akkor már kész Bergman-rendezéshez ez az élmény. Mint mondta: Farö szigetén megértett valami mélyebb dolgot a svéd, a bergmani életszemléletből. ?Mivel kevés a fény, az inger, a hang, a szín, ezért a svédek a lehető legtöbbet hozzák ki ebből a nem túl gazdag és nem túl változatos világból. Érdekes volt látni, hogy az emberi viszonyokban és az egymással való kommunikációban is lényegiségre törekszenek? ? mondta. ?Mi sokkal többet fecsegünk, gesztusainkban, érintkezéseinkben, egymáshoz való viszonyulásunkban sok elágazást, irányt nyitunk meg, és nem mindig a lényegre törekszünk? ? tette hozzá.
Mint mondta: szeretne koncentrált, sűrű viszonyrendszert látni a színészek között, mindezt kevés gesztussal. Teatralitás, színészi dekoráció nélkül, szinte csak a lényegét láttatni a férfi-nő viszonyoknak. Bergman szűkszavúan fogalmaz, nem enged semmifajta fölös puhaságot, díszítést ? mondta.
Kitért arra, hogy a színészek közül hárman ? Horváth Lajos Ottó, Györgyi Anna és Schnell Ádám ? osztálytársak voltak a főiskolán, számukra a közös munka izgalmas lehetőség volt. Mellettük a darabban Tóth Auguszta és Szarvas József játszik, akivel már régóta keresték a lehetőséget, hogy együtt dolgozzanak. ?Szinte baráti társaság gyűlt össze, és erre szükség is van, hiszen Bergmant nehéz volna másképp próbálni, ehhez mélyebb kitárulkozás szükséges. A Szenvedély arról szól, hogy milyen hittel, vággyal, szomjjal éljük az életünkkel? ? mondta.
Forrás: MTI
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
