Miként összegezné az elmúlt évad tapasztalatait?
Nem volt könnyű a kezdet, egyikünk sem volt korábban vezetői pozícióban, ráadásul nemcsak mi voltunk újak, hanem a gazdasági és a műszaki vezetőnk is, és a művészeti ügykezelésünkben is többen új posztokra kerültek. Nagyon örültem annak, hogy zökkenőmentesen le tudtunk bonyolítani mindent, beleértve a DESZKA Fesztivált is. Tanulságos évad volt a tavalyi, elsősorban gyakorlati szempontból. Igyekeztünk megtalálni a helyünket, ami nagyon izgalmas kaland lett volna, ha nincs tétje, de itt komoly volt a tét is. Rá kellett jönnünk, sokszor egy-egy megakadt információn mennyi minden múlik, vagy mennyire nehéz úgy döntéseket hozni, hogy nincs meg a kellő értesülésünk. Rádöbbentünk, a színházban sok olyan ember dolgozik, aki érti a szakmáját, de létre kellett hozni egy jól működő információs hálót, ami segíti az összehangolt munkát. Most szembesültem azzal például, hány ember munkájának köszönhetően áll össze az a próbatábla, amit színészként eddig csak olvasnom kellett. Ezeket a gyakorlati, technikai, működésbeli tényezőket kellett elsősorban megtanulnunk.
Már az elmúlt évadtól egyfajta történeti-tematikus műsort hirdetett a színház, tavaly a görögök adták a program gerincét. Ez mennyire váltotta be az előzetes reményeket, és hogyan folytatódik az idén?
Egy kicsit csalódott vagyok, mert arra nem jutott elég energiánk, hogy ezt igazi gyakorlattá tegyük. Úgy gondoltam, hogy sikerül mindegyik előadáshoz érdekes beszélgetéseket, találkozókat fűznünk, olyanokkal, akik jártasak a görög színházban, kultúrában. Azt feltételeztem, hogy hozzám-hozzánk hasonlóan mások is kíváncsiak lesznek a színház bölcsőjére, de sajnos, ez nem úgy alakult, ahogy elképzeltük. Egy-két tartalmas beszélgetés létrejött ugyan, de több nem. Ebben próbálunk még erősíteni, az idén a középkorral folytatjuk a tematikus sorozatot. Ez a korszak is nagyon izgalmas az európai színház szempontjából, hiszen ekkor jönnek létre a modern színház csírái, a világi teatralitás elválik a szakrális közegtől és megszületnek azok az izgalmas színházi formák, amelyek máig hatóan jelen vannak a kultúránkban, a misztériumjátékoktól a vásári rögtönzéseken keresztül, a későbbiekben rögzített népszínművekig. Ezt az időszakot igyekszünk ebben az évadban megvizsgálni, természetesen azzal együtt, hogyan hat mindez a mai színházra. Ennek jegyében mutatjuk be Carlo Goldoni: A chioggiai csetepatéját, Borbély Szilárd modern misztériumjátékát, az Akár Akárkit, műsorra kerül A Mester és Margarita Bulgakovtól, a kereszténység gondolatkörében a Segítsd a királyt! Ratkó Józseftől, de ehhez a tematikához kapcsolható az ifjúságnak szánt A dühös lovag, amelyet a kortárs magyar irodalom izgalmas alkotója, Lackfi János tollából ismerhetnek meg a fiatalok. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik még a szintén kortárs szerző, Heiner Müller: Titus Anatómiája, Róma bukása című Shakespeare-adaptációja, ami magyarországi ősbemutatóként kerül színpadra Debrecenben.
A Vidnyánszky Attila igazgatása alatti időszakban azt lehet mondani, hogy a zenés-szórakoztató műfajok mostohább helyzetben voltak a debreceni teátrumban, mint most. Tavaly és az idén is műsorra kerültek például operettek. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi vezetőség óvatosabb a műfaji skálát illetően?
Ennek sok oka van, nyilván az is belejátszik, hogy próbálunk tapogatózni, milyenek a nézői igények, meddig mehetünk el. Vidéki színház lévén a Csokonainak nemcsak vállalt, ránk rótt feladata a sokszínűség. Ebben a városban nincs másik kőszínház, és mivel nemzeti státuszba soroltattunk, muszáj sokakat megszólítanunk, nem játszhatunk csupán egyes rétegeknek. Persze minden stílusban, minden műfajban érvényeset és magas művészi színvonalú produkciót kell nyújtani. Nem gondolom, hogy egy színvonalasan előadott operett alantasabb lenne, mint egy Shakespeare-darab, hiszem, hogy az előbbit is lehet érvényesen és a ma emberének szólóan előadni. Örülnünk kell annak a nézőnek is, aki éppen ezért jön be a színházba, és aztán később hátha már másra is kíváncsi lesz.
A zenés darabokat tekintve, mit kínál ebben a szezonban a Csokonai?
Kálmán Imre Marica grófnőjének ? hogy az előbb említettekhez is kapcsolódjunk ? nagyon igényes, nagyszerű előadásával indítottuk a zenés produkciókat ebben az évadban. Ez a Budapesti Operettszínházzal közös előadásunk. Felújításban, új szereplőkkel játsszuk november 14-étől Prokofjev A tüzes angyal című művét, amit Silviu Purcărete rendezett. Ez színházi ritkaságnak számít, és az egyik legizgalmasabb vállalkozása volt az elmúlt években a debreceni operajátszásnak. Legalább ilyen különlegesnek ígérkezik Camille Saint-Saëns: Sámson és Delilája, ami ugyancsak kevésszer játszott mű, és az a Nadine Duffaut rendezi, akitől az elmúlt években az Egy halálraítélt utolsó napja című, az Armel Operafesztiválon nyertes produkciót és a Carmen kiváló előadását is láthatta már a cívisváros közönsége. Készül egy új zenés családi előadás is, Kocsák Tibor zeneszerzőtől, Benedek Elek meséi alapján Wichmann Ákos és Pesty-Nagy Kati írja, Tűzről pattant Tündérország címmel, ez szerintem a közönség kedvence lehet ebben az évadban. Hozzáteszem, hogy zenésnek mondható a már említett Lackfi János-féle A dühös lovag is, hiszen Szirtes Edina ?Mókus? jegyzi a zenéit.
Nagyon sok vendégjáték is szerepel az idei programban, milyen kapcsolatok kialakítására törekszik a Csokonai Színház?
Fontos partnerünk a Nemzeti Színház, és nemcsak azért, mert Debrecenbe rendszeresen eljönnek a produkcióik, hanem mert innen is eljutnak előadások Budapestre. Nagyon jó, hogy a vidéki színházakat is láthatják a fővárosban, hiszen az ország nem ér véget a Budapest-táblánál, és így a vidéken megszülető értékek is elérnek a szélesebb közönséghez. Nekünk a régiós kapcsolatok is meghatározóak, főleg a határon túli színházakkal. Már formálódnak az együttműködések a nagyváradi, a szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi társulatokkal, de rendszeresen játszanak nálunk a beregszásziak is. Ez nagyon fontos, hiszen a nyelvi közösséghez tartozás érzését is erősíti.
Az elmúlt évad végén arról számolt be a teátrum vezetősége, hogy tavaly 12 ezerrel növelte a nézőszámot a színház, több volt a bérletes is az előző évadhoz képest. Milyen a közönségvisszhang? Szeretik a nézők az önök által elképzelt színházat?
Rendkívül nagy bizalmat és várakozást éreztünk az elején, nagyon örültek a nézők bizonyos produkcióinknak. Ez talán azzal is összefügg, hogy Debrecenben különös hatása és egyértelmű sikere van azoknak a daraboknak, amiket mi elővettünk, ilyen volt a Légy jó mindhalálig musical, vagy Szabó Magda Régimódi története. Eddig úgy tapasztalom, örömmel fogadták az elképzeléseinket a debreceni nézők. Érdekes, hogy nagyon szereti a közönség a Déri Múzeumban futó irodalmi sorozatunkat, nagyon jó a visszhangja, sokan jönnek mindig. Ezt is úgy terveztük eddig, hogy a bemutatókhoz kapcsolódjunk tematikában, ilyen volt tavaly a Lorca-est, ami Vajda János Lorca-operái (Don Perlimpín - Don Cristóbal) ürügyén került terítékre. Tartottunk görög estet, Shakesperae-estet, volt összeállítás Borbély Szilárd műveiből. Igyekszünk az idén is ezt a vonalat követni, illetve az aktuális évfordulókhoz csatlakozni. Ebben az évben például az első világháborúról emlékezünk meg egy estünkkel. Számomra a legizgalmasabb az lesz, amit Sárkánymesék címmel jómagam állítok pódiumra, A dühös lovag tematikájához kapcsolódva. Szerencsére egyre többen járnak a Shakespeare-időgép vetítéseire is, azt mondhatom, hogy szeretik az általunk elindított sorozatokat a nézők. Már most megemlítem, hogy nagy erőkkel készülünk a következő évadra, hiszen fontos jubileumhoz érkezik Debrecen, 150 éves lesz a kőszínház. Ezt az évfordulót mindenféle meglepetéssel, közönségcsalogató programmal szeretnénk majd megünnepelni.
Volt, ami megmaradt a korábbi időszakból, hiszen a DESZKA Fesztivált tavaly is megrendezte a színház, idén is folytatódik ez?
Igen, több mint hatvan előadásból válogatjuk azt a tizenegynéhány kortárs produkciót, ami szerepel majd a fesztiválon, március 17. és 22. között. Az egyik nagy újdonság, a Gördeszka elnevezésű felület, amibe fiataloknak szóló produkciókat válogatunk, mert úgy tapasztaljuk, hogy ? szerencsére ? egyre színvonalasabb gyermek- és ifjúsági előadások jönnek létre az országban. Ez nemcsak örömteli, hanem a jövő közönsége szempontjából is nagyon fontos jelenség.
Milyen színházat képzelt el, amikor elvállalta az igazgatást Debrecenben? Mikor gondolja, hogy sikeres a munkájuk?
Érdekes egybeesés, hogy jövőre éppen a reneszánsz adja a tematikát, és úgy gondolom, hogy a színház életében egyfajta újjászületés kell, új energiákkal, új impulzusokkal teli lendület. Az az álmunk, hogy talán elkészül a Latinovits Színház is, és akkor ott új, fantasztikus színházi terek nyílnak, amiket jó lenne megtölteni élettel. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy ez megvalósuljon. Nagyon lényeges, hogy az itt élők szeressék ezt a színházat, a színészeiket, hogy magukénak, sajátjuknak érezzék az intézményt és az ott dolgozókat is. Most már a kilencedik évadomat töltöm itt, és az előző időszakban azt láttam, az emberek nem hitték el, hogy az ország egyik legjobb színháza működik itt, pedig így volt. Nagyon fontos, hogy a debreceniek végre elhiggyék, jó színházuk van. Azon dolgozunk, hogy ez megtörténjen.
Ungvári Judit
