Mit jelentett az Ön számára a Junior Prima díj? Köti-e konkrét munkához, darabhoz, hogy éppen ebben az évben ítélték oda Önnek az elismerést?
Nagyon nagy elismerés, öröm, egy nagy lélegzetvétel, amely után azonban az ember megy tovább. Úgy gondolom, ez az elmúlt öt évnek szól, amelyet eddig eltöltöttem a pályán. Bár úgy érzem, szakmailag erős évet tudhatok magam mögött, mégis az eddigi évek egészének elismeréseként tekintek a díjra.
Mikor döntött úgy, hogy a színészetet választja? Kiskorától zongorázott, majd fuvolázott és dobolt, lehetett volna az igazi út a zene.
Korán eldöntöttem, hogy a művészi pálya felé indulok. A szerencsének tulajdonítom inkább, hogy ennyire fiatalon, 17 évesen, az első jelentkezés során bekerültem a Színművészeti Egyetemre. Ezzel párhuzamosan egyébként a Zeneművészetit is megjelöltem. Amikor eldőlt, hogy a főiskolára kerültem be, nem próbáltam meg a zenei felvételit. A Színművészetin egyébként zenés osztályba jártam, Novák Eszter és Ascher Tamás volt az osztályfőnököm.
A HoppArt társulat tagjaként, majd szabadúszóként is számos zenés darabban játszott, 2009 óta pedig a Nemzeti Színház tagja. Miben más a munka egy színház oszlopos tagjaként, főként prózai szerepeket játszva?
Nagyon egészséges arányban van most jelen az életemben a zenés és a prózai színház. A prózai előadásokban gyakran énekelek, vagy kerül hangszer a kezembe, például a Hamletben is. Amikor csak zenés darabokban játszom, az egyrészről megerőltető, másrészről felbomlik vele valamiféle harmónia, amit számomra a prózai és zenés színház megfelelő aránya teremt meg. A társulathoz való tartozás pedig az életemben teljesen pozitív vonatkozásban jelenik meg, nem hiányolok semmit, ami a szabadúszásnak előnye volna. Nagyon nagy szerencsém volt, mert egy kivételes állapotban lévő társulatba kerültem bele, ezért a lehető legjobban érzem itt magam.
Októberben mutatta be a Nemzeti Színház a Csongor és Tündét, amelyben Ilmát játssza. A darab egyik legnagyobb erénye, ahogyan a színészek kezelik, élettel töltik meg az itt megjelenő bábokat. Hogyan viszonyult ehhez a feldolgozáshoz, a bábokkal való munkához?
Tengely Gábor, a darab rendezője, elsősorban bábszínész, bábrendező, ezért mindenképpen szerencsés volt, hogy ezt a nyelvet beemelte az előadásba. Nekünk, színészeknek egy érdekes találkozást jelentett a bábokkal való munka, élményt jelentett az, hogy belepillanthattam ebbe a világba. A nehézsége főként a fizikai felkészülésben rejlett, mert a bábok elég nehezek.
Mely darabokban láthatjuk jelenleg, illetve milyen bemutatókra készül a közeljövőben?
Elsősorban a Nemzeti Színházban láthatnak a nézők, ahol játszom többek között a Hamletben, az Egyszer élünkben, A tanítónőben, az Úri muriban, illetve ami még várat magára ebben az évben, az A velencei kalmár Mohácsi János, valamint a Mephisto Alföldi Róbert rendezésében.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: nemzetiszinhaz.hu)
