Zárt tárgyalás a Vigadóban

Kodolányi János (1921?1969) Zárt tárgyalás című 1943 nyarán megjelent műve a szerző szókratészi végrendelete, amely fő hivatkozási alapja lett üldöztetésének a német megszállás alatt, majd a kommunista hatalomátvétel után. Az író maró gúnnyal vesézi ki a két totális eszmerendszert, de a bartóki, kodályi szerves kultúraeszmény nevében vádolja a liberális kultúraszabadságot is, amely elnézi, hogy lealacsonyítson bennünket a szórakoztatóipar. Az író felvázolja azt a transzcendens, szakrális világképet is, amely az 1947-től a hallgatásban írt babiloni-bibliai tetralógiáját ihleti majd.

Kodolányi János 1943 júniusában írta ezt az esszé-drámát. Azon a nyáron döbbent rá, hogy a magyarság elérkezett az utolsó történelmi pillanathoz, amikor a nemzeti függetlenségre esküdtek sorshelyzetének igazságát még ki lehet mondani ? a német megszállás előrevetülő komor árnyékában, a szovjet megszállás fordulatának előérzetében.

A darabban egy lidérces álom valóságát éljük át az íróval, akinek a műveiben vallott eszmék miatt kell statáriális bíróság elé állnia egy katakombaszerű, zárt, komor helységben. A tárgyaláson nincsen közönség, de nincsen védő sem, csak a háromtagú bírói testület és egy jegyző, meg a fegyveres foglár. A bírók egyike náci rohamosztagos ruhában, a második kommunista zubbonyban foglal helyet az öltönybe öltözött, liberális, szolidan polgári öltözékű bíró két oldalán, aki egyensúlyozni igyekszik a nézetek ádáz, ölre menő csatájában. Kodolányi János védőbeszédében csillogóan szellemes elemzéssel bizonyítja, hogy a náci és a kommunista eszme és rendszerük a valóságban ikertestvére egymásnak ? amellyel magára bőszíti a két egymásra acsarkodó bírót. Szembekerül azonban a liberális bíróval is, mert megmutatja, hogy annak nemesen európainak és humanistának képzelt nézetei kultúráról és nemzetről felületesek, és erkölcsileg és politikailag sem állják az idők próbáját. Végül is a három bíró versenyt üvöltözve egyezik meg a kötél általi halálbüntetés kiszabásában.

A Zárt tárgyalást az író életében többé nem adták ki, és egyike lett a fő ?bűnöknek?, amelyek miatt 1949-re könyveit betiltották. Teljesen ellehetetlenülten, rokkantan, Balatonakarattyára húzódott belső száműzetésbe. Ott írta meg nagy babiloni-bibliai tetralógiáját a Rákosi-korszak alatt, csúcsán a Jézusról szóló Én vagyokkal ? amelyet gépiratban terjesztettek egymás közt az igaz olvasók. A Zárt tárgyalás 1990-ben jelent csak meg újra, íróját pedig életművéért posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.