Szirtes Ági kapta a Psota Irén-díjat

Szirtes Ági, a Katona József Színház művésze vehette át a Psota-díjat tegnap Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban.

Az elismerést Almási Éva Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze alapította.

Hegedűs D. Géza színművész köszöntőjében kiemelte: a Psota-díj egyre rangosabbá válik a színházi társadalomban. Hangsúlyozta a mecénások szerepét, akik nélkül egy ilyen magánalapítású díj nem tudna fennmaradni.

A kuratórium nevében Básti Juli színművész örömét fejezte ki, hogy olyan csodálatos színésznőnek adhatja át a díjat, akivel gerekkoruk óta ismerik egymást, később együtt játszottak Szigligeten, majd a Katona József Színházban is.

Ascher Tamás rendező méltatásában kiemelte a díjazott sokszínűségét, humorát és azt, hogy „ha Szirtes Ági megszólal, abban olyan igazság van, ami csak a legnagyobb színésznők sajátja”.

Az ünnepségen Parti Nagy Lajos saját versét mondta el, Molnár Piroska, a tavalyi év Psota-díjasa Szirtes Ági édesapja kedvenc dalát adta elő, a kitüntetett lánya, Pálmai Anna pedig Szirtes Ádám Életünk, életem! című könyvéből olvasott fel.

Szirtes Ági 1955. szeptember 21-én született. Nála igazán nem túlzás azt állítani, hogy hamarabb ismerte meg az öltözők világát, mint a nézőterekét. Édesapja, Szirtes Ádám színművész kezdetektől erre a pályára szánta lányát, aki 11 éves volt, amikor először játszottak együtt, A koppányi aga testamentuma című filmben.

1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és a Kecskeméti Katona József Színház tagja lett. 1979-ben átszerződött a Nemzeti Színházhoz, majd 1982-ben alapító tagként csatlakozott a Katona József Színházhoz.

„Időnként szerettem volna szép magas díva lenni, Udvaros Dorottya és Básti Juli hálás hősnő szerepeit eljátszani. Előfordult, hogy egy-egy hálásnak hitt szerep elkerült, és főszerep helyett valamelyik másodhegedűs figurát kaptam meg. De valójában nem a főszerepeket, hanem a fontos szerepeket becsültem” – tekintett vissza pályájára.

Érti a klasszikust és a kortárst, játszott a Katona első bemutatójában (Csehov: A manó), és ikonikus alakításokkal gazdagította a teátrum legnagyobb szériát elérő, világot bejáró előadásait (Három nővér – Irina; Elnöknők – Grete, Portugál – Jucika). Kossuth-díját „klasszikus és kortárs művekben nyújtott átütő erejű alakításaiért, különösen a társadalom perifériájára szorult emberek hiteles megformálásáért” kapta.

Filmszerepei közül emlékezetes a Falfúró és a Roncsfilm, Tarr Béla az ő arcával zárta A londoni férfit.

Vannak, akik sosem látták színpadon vagy a vásznon, mégis azonnal megismerik hangjáról, hiszen ő szinkronizálta a Csengetett, Mylord? Miss Cissyjét.

Kossuth- (2008) és Jászai Mari-díjas (1988), érdemes művész (1999). Megkapta a Rajz János-díjat (1980) és a Prima Primissima elismerést (2018). Három alkalommal kapta meg a Színikritikusok díját (1996, 1998, 1999). 2011 óta Budapest díszpolgára.

„A színházban ritkán egyértelmű a teljesítmény. Hiába érzed, hogy egy szerep jól sikerült, a visszhang is elfogadó, vannak esték, amikor nem jól állnak a csillagok” – nyilatkozta egy interjúban.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu