Hogyan lesz valakiből egy színházban ügyelő?
Én mindig is imádtam a színházat: nem akartam és nem is tudtam volna mást dolgozni. Tizenöt éves koromban a kecskeméti Katona József Színházban táncosnőként kezdtem, itt évekig dolgoztam. Miután szültem, a szülési szabadságom után nem is volt lehetőségem táncosként elhelyezkedni, ugyanis abban az időben a musicaleket és a táncos darabokat levették a repertoárról. 1981-ben kezdtem ügyelőként dolgozni a szolnoki színházban, az volt a szerencsém, hogy az akkori ügyelő épp nyugdíjba ment.
Természetes folyamat, hogy ez egy ?nyugdíjas állás??
Igen, hiszen ügyelői állás ritkán adódik, ebből tényleg ki kell halni ? egy ügyelő élete végéig ügyelő marad, pláne, ha szereti csinálni. Színházi embernek kell lenni annak, akiből ügyelő lesz ? olyannak, aki imádja a színházat, a színészeket, a nyüzsgést, hiszen ez a közeg egy privát ember számára ismeretlen, ezt meg kell szokni. Majdnem minden színháznál hagyomány, hogy a kiöregedett táncosnőkből lesznek az ügyelők ? hacsak nem a balettintézetben vezetnek tanfolyamokat. Ehhez a szakmához színházat értő és ismerő embernek kell lenni. Több mint harminc éve vagyok a szakmában, de még mindig tanulok valami újat.
Fekete Gizi színésznő egy interjúban nyilatkozta, hogy az ügyelő egy láthatatlan karmester. Egyetért azzal, hogy ő ?vezényli? le az előadást?
A színész megtanulja a saját szerepét, az ügyelő pedig megtanulja az összes színészét, emellett a világítást, a hangot, a zenekart is koordinálja; mindent össze kell fognia. Privát emberként azt gondolják, én vagyok az, aki a színészt a színpadra hívja. Ez valóban így van, de ez csak egy csepp a tengerben: ügyelnem kell a hangosztályra, a fényosztályra, a díszletek változásaira. Ezen kívül figyelnem kell arra, hogy tisztaság és rend legyen a színpadon; ha egy szög ott marad, és egy színész beleül, az is az én felelősségem.
Egy jó ügyelő nem árt, ha jó pszichológus is, nemde?
Valóban, ez egy nagyon fontos dolog. Először is szeretni kell az embereket, hiszen azokkal vagyok körbevéve. A színészek megszokták tőlem, hogy mielőtt felmennek a színpadra rájuk mosolygok, kedvesen biztatom őket, átnézem az utolsó pillanatban a ruházatukat. Amikor lejönnek, mindig megkérdezik, hogy milyen voltam, én természetesen azt mondom, hogy isteni voltál. Ha véletlenül bakizott, akkor mindig megnyugtatom őket, hogy nyugodjanak meg, nem volt feltűnő. Muszáj biztatni őket, hiszen ha utána jön a következő jelenet, ott megint száz százalékosnak kell lenniük. A feladatom az, hogy tartsam bennük a lelket. Az külön ajándék tőlem, hogy előadás előtt megmasszírozom a kedvenc színésznőim vállát.
Önök a Sárga Liliom című előadással vesznek részt a Vidéki Színházak Fesztiválján. Úgy tudom, itt egy kisebb statisztaszerepben is látható lesz.
Mivel van egy kis színpadi gyakorlatom fiatalkoromból, ezért szívesen vállalok néha statisztaszerepeket is, amennyiben alkalmasnak találnak rá. Ezek általában nem szöveges szerepek,. Én ezt szívesen elvállalom, természetesen abban az esetben, ha ez összeegyeztethető az ügyelői teendőimmel. Akkor, ha mindenki a színpadon van, nem kell irányítanom a műszakot. Itt nem hosszú jelenetekről, percekről van szó. A Sárga Liliom első felvonásában takarítóként láthatnak a nézők, amikor az összetört poharakat összesöpröm.
Milyen a szolnoki színház közege?
Szeretem a színházunkat, az itt dolgozó embereket ? ez a szolnoki társulat olyan, mint egy nagy család. A tagság évek óta nem változott, összeszoktunk, szinte egymás szeméből olvasunk.
