2021 januárjában véget ért a rövidre szabott művészi pálya: Börcsök Enikőnek három évtized adatott meg a színpadon, de számos kiemelkedő alakítás. A pályakezdő lány az első színpadi szerepeivel kivívta a közönség és a szakma elismerését: első évada után már a legjobb színésznő díját ítélte neki az Országos Színházi Találkozó zsűrije. Három kaposvári évad – Célimène, Júlia és Polly – után a Vígszínházhoz szerződött, amelyhez hűséges maradt haláláig. 

„Imádom a Vígszínházat, és nem akarok máshova menni. Vígszínházi tag vagyok, nagyon szeretem a társulatot, az itt dolgozó embereket a műszaktól a különböző tárakig. Ők a barátaim, mindent megtesznek értem. Szeretem magát az épületet is, a színpadot, a nagy teret és természetesen az előadásokat, amelyekben benne vagyok” – nyilatkozta. A fiatal lányszerepeket viszonylag hamar felváltották az érett asszonyok, és miközben leginkább kortárs figuráira emlékszünk, számos klasszikus szerepet formált meg. A vívódó nőalakok megjelenítése mellett a vérbő komédiázás és az énekes feladatok sem álltak tőle távol.

A Vígszínházból örömmel kirándult más színházakba, más városokba, s mindenütt tudása legjavát adta. Eljátszotta például a Pécsi Harmadik Színházban, majd a Bárka Színházban a Lila ákác Bizonyosné nagyságos asszonyát; a Radnóti Színház Prah előadásában a Nőt; Kecskeméten Adrienne Lecouvreurt; Veszprémben Kurázsi mamát; a Pinceszínházban a Gézagyerek anyafiguráját. Belekóstolt a rendezésbe és a jelmeztervezésbe is.

Pályáját megnehezítette, de nem határozta meg betegsége. A két vesetranszplantáció hosszú időre elszólította a színpadtól, hogy aztán újult erővel vesse bele magát szerepeibe. Személyes sorsa arra késztette, hogy még több embert segítsen. A Vese Program nagyköveteként, a Transzplantációs Alapítványnál végzett munkájával sokakat támogatott. Becsvölgyén, a kis zalai faluban Tóth Józseffel táborokat szervezett gyerekeknek, hogy kiragadja őket a hétköznapok szürkeségéből.

A múzeum kamarakiállítása a színpadi színésznőt és az embert állítja a középpontba. Börcsök Enikő alakját fényképek, előadásrészletek, személyes tárgyak és dokumentumok idézik meg.

„Börcsök Enikő igazi nagy színésznő volt, ritka tüneménye a teremtésnek, de ennek semmi jelét nem adta a csodálatos alakításokon kívül. Egyszerű volt, természetes és őszinte. Nem kívánt magának előjogokat a tehetség okán, és nem nézett le senkit azért, mert annak nem adatott annyi az isteni szikrából, mint neki” – búcsúzott a kivételes művésztől Valló Péter rendező.

Fotó: MTI/Czimbal Gyula