Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kravcsuk ukrán és Sztanyiszlav Suskevics belorusz államfő breszti találkozóján megállapodik a három szláv nyelvű és hagyományú köztársaság laza államszövetségéről. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Szovjetunió megszűnt mint `geopolitikai realitás`.
Magyarország számára a közékor óta az alapvető "geopolitikai realitás"-ok egyike volt, hogy valamely hatalmas birodalom nyugti szomszédja volt: Bizáncé, a Török Birodalomé, a Szovjetunióé. Szekfű Gyula, a történész, e hagyományos helyzetet vette figyelembe, amikor 1945 után elvállalta a moszkvai követi tisztet, tudomásul véve a tényeket, s mentendő, ami menthető. De Aczél György, a Kádár-rendszer egyik fontos politikusa is szívesen tanácsolta szűk körben, hogy "vessenek egy pillantást a térképre"... A breszti hármak kijelentették, hogy a Szovjetunió megszűnt mint a nemzetközi jog alanya, s mint geopolitikai realitás, hatalmi tényező. A három szláv állam elvi központja Minszk lenne, épp a legkisebb fővárosa, kiküszöbölendő az ősi Kijev, a hatalmas és távoli Moszkva és a hagyományait újjáélesztő Szentpétervár közötti vetélkedés. A három szláv állam szövetségén belül csakhamar jelentkeznek a vitás kérdések, mint például a Hruscsov által egyszerűen Ukrajnának "ajándékozott" Krím-félsziget vagy a fekete-tengeri hajóhad tulajdonjoga felett. December 21-én, Alma Atában nyolc független köztársaság csatlakozik "Triszláviá"-hoz. Ezzel - más viszony alapján - lényegében visszaáll a birodalom, mint a Független Államok Közössége. A tizenöt volt tagköztársaságból tizenegy marad. Az új államalakulathoz a zaklatott politikai légkörű Grúzia, továbbá három ki balti állam nem csatlakozik. Gazdaságilag ezek az államok többé vagy kevésbé egymásra vannak utalva. Piacgazdasági keretek közt létre fog jönni valamifajta, a Brit Nemzetközösségre emlékeztető együttműködés. A katonai erő 1991 és 1992 fordulóján mind a vezető orosz, mind az amerikai politikusoknak elsősorban gondot jelent. A növekvő árak miatt fokozódik az elégedetlenség az új rendszerrel is; 1992 telén nyugati élelmiszersegélyek indulnak a Szovjetunió nagyvárosaiba légihíd segítségével, míg Moszkvában vörös zászlók és Lenin-portrék alatt tüntetnek a "régen jobb volt" elv hívei. Ugyankkor egyre erősödik a cári időket, az orosz nagyságot visszakívánók ideológiai befolyása, különösen az értelmiség körében. A Szovjetunió olyan elsüllyedt hajó, amelynek örvénye sok tekintetben veszélyezteti a körülötte úszó országcsónakokat, és az atomfegyvereken, a hadiipar szakértőin keresztül az egész világot: megindul az atomfegyver előállításához szükséges anyagok csempészése, volt bűnüldözőkből képzett maffiózók lesznek, és szétszóródnak a világban. Ha csupán azt vesszük figyelembe, mennyit veszítettek a kelet-európai országok a Szovjetunió, mint piac elvesztésével, és milyen gondot okoz számukra az ottani energiatermelés bizonytalansága, a megszűnt Szovjetunió is igen jelentős - negatív - tényező maradt. A nyugati világ tanácstalanul figyeli a volt Szovjetunióban végbemenő folyamatokat. A humanitárius gyorssegélyen kívül hosszú távú segélyprogramokon dolgoznak, hogy többek közt sikerüljön otthon tartani azt a "szürkeállomány"-t, amely a nagyhatalom hadiiparában felhalmozódott. Ennek az iparnak a békés célokra történő átállítása az első számú gazdasági gond. A társadalmi feszültségek talán legfőbb forrása a hatalmas létszámú, világstratégiai szempontból értelmetlenné vált hadsereg.
