Ma az elhanyagolt, golyónyomokkal tarkított épület állati ürüléktől bűzlik, belsejében mintegy 300 majmot tartanak ketrecekben, meglehetősen sivár körülmények között. Ennyi maradt a világ első kutatóközpontjából, amely a szovjet időkben az ember és a majom keresztezésére irányuló sztálinista kísérleteknek adott otthont - írja a The Independent.
A nyugat által egykor irigyelt intézmény etológiai és orvosi kísérletei több alapvető orvosi felfedezést is lehetővé tettek, a többi között itt foglalkoztak a majmok űrutazásra történő felkészítésével is. Ám a gorbacsovi peresztrojka és a grúz-abház háború megpecsételte a kutatóközpont sorsát. A tudósok Oroszországba mentek, és magukkal vitték a majmok többségét. Ami maradt, az csak az árnyéka volt az egykori dicső intézménynek.
Az intézetet eredetileg 1927-ben egy ember-majom hibrid létrehozására szervzték meg. A legenda szerint a szovjet elit olyan emberfeletti erővel rendelkező, de szellemileg visszamaradott munkás prototípusát kívánta megalkotni, amely képes az új ország iparosításának hatalmas munkáját elvégezni.
Az intézet jelenlegi tudósai elismerik, hogy folytak ilyen kísérletek, de cáfolják, hogy egy új faj létrehozása lett volna a cél. A vizsgálatokat Ilja Ivanov, a párizsi Pasteur Intézettel is kapcsolatban álló kiváló orosz biológus végezte. A századfordulóra már tökéletesítette a mesterséges megtermékenyítés technikáját, és sikeresen próbálkozott különböző fajok keresztezésével. Aztán Európában előtérbe került az eugenika, a szovjetek pedig csak azzal foglalkoztak, hogy bebizonyítsák, a darvinizmus átvette a vallás helyét.
"Ivanov professzor ezeket a kísérleteket Afrikában kezdte el, és itt Szuhumiban folytatta. Emberi spermát oltott nőstény csimpánzokba, de nem lett semmi eredmény" - mesélte Vlagyimir Barkaja, az intézet jelenlegi tudományos igazgatója, aki 1961-től itt dolgozik. Barkaja professzor szerint mindkét nem képviselőitől érkeztek megkeresések az intézethez, hogy részt vehessenek a kísérletben, de majomsperma beültetésére végül nem került sor. A kutatóközpont ugyanakkor fontos szerepet játszott a gyermekbénulás elleni védőoltás megalkotásában és több súlyos betegség alapos tanulmányozásában.
Jelenleg az oroszországi Adlerben létrehozott új intézet élén az 1921-ben született Borisz Lapin áll, aki 1949-ben került a szuhumi központba. 1959-ben kinevezték igazgatóvá, és egészen 1992-ig ő irányította az intézményt. Az abház-grúz háború idején az alkalmazottak és a majmok többségével Oroszországba menekült. "Legnagyobb sikeremnek azt tekintem, hogy az évek során a semmiből ismét fel tudtuk építeni az intézetet" - mondta el a tudós.
"A Szputnyik korában a nyugat rendkívül kíváncsian figyelte a szovjet tudományt és technológiát" - állítja Douglas Bowden főemlőskutató, aki 1962 óta dolgozik együtt a Szuhumiban, később Adlerben működő intézettel. 1957-ben amerikai szakértői csoport, élén Eisenhower elnök orvosával, ellátogatott Szuhumiba. "Az intézmény olyan nagy hatással volt rájuk, hogy amikor visszatértek, azt javasolták Eisenhowernek, hogy az Egyesült Államokban is állítsanak fel ilyen központokat." Végül hét ilyen központ megnyitására került sor.
A Szuhumi Intézet idővel a szovjet űrkutatási programba is bekerült - hat majmot készítettek fel az űrutazásra. "Meg kellett győződnünk arról, hogy a majmok kellően intelligensek, és el tudják végezni a munkát az űrben. Nem minden majom alkalmas erre a feladatra" - mondja Lapin professzor. Miután a majmokat fellőtték a világűrbe, a központ munkatársai képernyőn keresztül figyelték őket Szuhumiból.
A Szovjetunió összeomlása után a tudósok sem elismerést, sem anyagi támogatást nem kaptak. "Szörnyű idők voltak. Sok majom meghalt, mert nem volt mivel etetnünk az állatokat, nem volt villany és fűtés. A legtöbbjük egyszerűen halálra fagyott" - meséli Barkaja professzor. "Emlékszem, amikor 1992 telén, a háború idején a ketrecek között sétáltam, láttam egy vacogó páviánt. Szomorú látvány volt. Minden nap bejöttünk dolgozni, bár nem végezhettünk orvosi munkát, és körülüttünk háború dúlt"- emlékszik vissza Violeta Agrba, aki a háború idején a intézet megbízott igazgatója volt. Egy nap fel nem robbant lövedéket talált az irodai asztalán. A tetőn hatalmas lyuk tátongott.
A kutatóközpont 1000 majommal rendelkezett. Az Abházia déli részén fekvő hegyekben éltek szabadon egy elkerített területen. Viselkedésüket állandóan figyelték, tanulmányozták. A háború alatt sok majom elpusztult a tűzharcok során, sokakat a katonák magukkal vittek. "Néhányan még életben vannak, de a háborúban történtek után annyira félnek az emberektől, hogy meg sem lehet közelíteni őket. Helikopterre lenne szükségünk, hogy felkutassuk őket, de nincs rá pénz" - mondja Agrba professzor.
Az adleri központ sokkal jobb helyzetben van, a legmodernebb felszereléssel rendelkezik, és továbbra is az orvosi kutatás élvonalába tartozik. Részt vesz az őssejtkutatásban, a madárinfluenzia elleni vakcina kifejlesztésében, a Marsra utazás előkészületeként majmokon teszteli a sugárzás hatásait. "Felfedeztük, hogy a Nap sugárzása lényegesen legyengíti a majmok immunrendszerét. Meg kell vizsgálnunk, hogy ez mennyire komoly, és mennyi ideig tart" - magyarázza Agrba professzor.
A pénzügyi helyzet azonban itt sem rózsás. "Egy lány laborasszisztensként dolgozott nálunk havi 3000 rubelért (kb. 20500 Ft). Elment a piacra szőnyeget árulni, és 15000 rubelt (kb. 102 000 Ft) keres" - mondja Agrba professzor. A majmokat ma már lehetetlen beszerezni, mert a legtöbb ország betiltotta exportjukat. A hatvanas években Lapin professzor és kollégái egyszerűen elrepültek Nigériába, és majmokat vásároltak. Az adleri intézetnek van egy tenyésztési programja, amellyel biztosítani lehet a 3700 majomból álló állomány utánpótlását. Szuhumiban azonban csak 286 majom maradt.
Mindkét kutatóközpontban évtizedes tapasztalattal rendelkező tudósok és fiatal kutatók dolgoznak. A középkorosztály hiányzik. "A peresztrojka idején nagykorúvá vált kutatónemzedék az üzleti szférában dolgozik. Mára ismét megnőtt az érdeklődés a tudomány iránt. A mi feladatunk, hogy átadjuk a tudásunkat a fiatalabbaknak, hogy a munka folytatódjon" - mondja Barkaja professzor.
Az Európai Unióban felmerülő etikai aggodalmak e tudományos tevékenységgel szemben Oroszországban és Abháziában egyáltalán nem érezhetők. Egyik intézményben sincsenek biztonsági intézkedések, az állatvédők esetleges tiltakozásai el sem jutnak ide. "Természetesen mérlegelünk etikai kérdéseket, de bizonyos kísérletekhez csak majmokat használhatunk. A Thalidomide gyógyszert csak egereken és más állatokon tesztelték, majmokon nem. Láttuk, mi lett a következménye" - mondta Lapin professzor. (Az ötvenes évek nyugtatója, a Contergan vagy Thalidomide a terhesség alatt szedve gyakran okozta, hogy kéz vagy láb nélküli, de szellemileg ép gyerekek jöttek világra.)
