Utazó díj lett belőle, ugyanis miután Londonban átvettem, Kocsis Zoltánnal megállapodtunk, hogy hetente cserélgetjük kinél lesz éppen (nevet). Ez persze csak vicc, de az tény, hogy Kocsis zseniális játéka nélkül nem kaphatta volna meg a lemezünk ezt a díjat.
Az elmúlt időszakban sokszor hallottuk, hogy jelentőségét tekintve zenei Oscar-díjként is emlegetik a kitüntetést. Hogyan hatott a Kelemen Kvartett életére?
Tulajdonképpen már nincsenek meg egymás nélkül: a Gramophone-díjra reflektálnak a Kvartettről írott kritikákban, a díjátadón pedig már a Kelemen Kvartett Wigmore Hall-beli koncertjét reklámozták, talán ennek köszönhetően tudtunk teltház előtt zenélni. Három napra rá ugyanis, hogy átvettem a díjat a Kvartett koncertet adott a londoni Wigmore Hallban, ami többek közt azért is izgalmas, mert sok együttes játszik a világ egyik legismertebb hangversenytermében, azt azonban kevesen mondhatják el, hogy röviddel a fellépésük után azonnal visszahívják őket. A Kelemen Kvartett koncertjét követően a Wigmore Hall művészeti vezetősége rögtön három évadra is meghívott minket; öt koncertet fogunk adni, ami azt jelenti, hogy a következő szemeszterekben átlagosan két fellépésünk lesz majd a világ egyik legkiemelkedőbb koncerttermében.
Emellett szeptembertől egy Londonban elő, kifejezetten komolyzenészekre szakosodott PR-menedzser is segíti munkánkat. Neki köszönhetjük, hogy december 15-16. között a Budapest Music Centerben zajló lemezfelvételünk kapcsán, a korong megjelenésekor kétoldalas cikket közöl majd a Gramophone magazin. Ez nagyon izgalmas dolog, mely nem történhetne meg akkor, ha nincs mögöttünk egy ilyenfajta gépezet. Manapság sajnos a kultúra is egy termék, amit tudni kell eladni ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson.
Elsősorban a külföldi közönséget célozzák meg?
Nem, sőt! Rendkívül büszke vagyok rá, hogy a miniszteri keretből nemrég komoly összeget ítéltek meg a Kelemen Kvartett részére. Ahogy azt már a pályázatunkban is jeleztük, ennek az összegnek egy részével a PR-menedzsment munkáját szeretnénk fedezni. Szakmai téren már komoly sikereket értünk el, ugyanakkor szükségünk van arra a bizonyos pluszra, melynek segítségével a szélesebb köztudatba is be tudunk robbanni. Egy fiatal együttest illetően ez nagyon fontos, ezért is jó érzés, hogy az állam segít és pénzt tesz a Kvartett mögé.
Ezzel pedig hozzájárul ahhoz, a Kvartett külföldön is hírét vigye a magyar zenészek tehetségének?
Ez így van, tekintve, hogy az elmúlt időszakban is nagyon izgalmas, nagy érdeklődés mellett zajló külföldi koncertjeink voltak: kétszer is felléptünk Münchenben, de ami ennél fontosabb, hogy utána egy finnországi fesztiválon, valamint Firenzében az Amici della Musica-n, Olaszország leghíresebb kamarazenei eseményén is részt vettünk. A koncerteket követően azonnal visszahívtak minket turnézni Finnországba és Olaszországba is. Illetve a koncertsorozat egyik fontos állomásaként november 3-án az újonnan megnyitott Zeneakadémia Nagytermében játszottunk.
Mivel a miniszteri keret többek közt lehetőséget nyújt arra, hogy a történelmi Magyarország területén is játszunk, így Csíkszeredán, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen is turnézunk decemberben. Bartók kvartettjeivel készülünk, tehát kicsit hazavisszük Erdélybe a zeneszerző vonósnégyeseit. Jövőre pedig a Művészetek Palotájában ad nagykoncertet a Kelemen Kvartett; a teltházas Zeneakadémia után Müpát is igyekszünk majd megtölteni.
Ha már szóba hozta a Zeneakadémiát, milyen érzés volt újra ott játszani?
Nagyon hiányzott már a Zeneakadémia, mely olyan világhírű hangversenytermekkel vetekszik, mint a New yorki Carnegie Hall, azzal a különbséggel, hogy az itt tapasztalható intimitást kevés helyen lehet megteremteni. Egyike voltam azoknak a művészeknek, akik utoljára játszottak annak idején a Nagyteremben, most pedig az elsők között próbálhattam ki, milyen fantasztikus átalakuláson ment keresztül az épület. Azzal, hogy az 1100 főt befogadó Nagytermet 800 főssé alakították, még családiasabb hangulatot teremtettek meg, az pedig, hogy a színpad előrébb került, még több zenei felállást tesz lehetetővé. A színpadi elhelyezkedés különösen fontos és érzékeny dolog, ha ugyanis közelebb vagyunk a közönséghez, megváltozik az akusztika. A Zeneakadémia akusztikája azonban továbbra is csodálatos! Kicsit már elszoktunk tőle, hiszen a Müpáé annyira más; újra vissza kell, hogy szokjunk hozzá. Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a Zeneakadémia egy tanintézmény, mely párját ritkítja a világon, a Nagyterem pedig tulajdonkeppen "csak" egy tanterem! Így a hallgatók még több előnyét élvezhetik annak, hogy felújították.
Említésre méltó, hogy a Kelemen Kvartettel nemrég egy egészen rendhagyó helyszínen, egy budapesti romkocsmában is találkozhatott a közönség. Mennyire tudnák elképzelni, hogy a koncerttermeken kívül játszanak?
Az egész dolog inspirációja a néhány évvel ezelőtti, Blaha Lujza téri performanszomból ered, amikor a metró aluljáróban adtam ?koncertet? a közlekedő közönségnek. Nem zárjuk ki tehát, hogy a hangversenytermeken kívül is megjelenjünk, ha az alapötlet és az üzenet jó, de ne felejtsük el, hogy amit mi csinálunk, az egyértelműen magaskultúra, válogatott emberek érdekköre, melyet szeretnénk szélesíteni, azzal azonban tisztában vagyunk, hogy ezt talán nem romkocsmákban, vagy a Blaha Lujza téren fogjuk elérni. Egy-egy próbát viszont mindenképp megér?
