1908 júniusában a teakereskedő Sullivan potenciális vevőinek küldött apró mintákat, amikor költségcsökkentésként a szállítmányból kihullott, vagy összetörött leveket apró selyemzacskókba töltötte - számolt be róla a Telegraph című brit lap (érdekes módon a Wikipedia ugyanezt a dátumot 1903-04-re teszi). A vevők igencsak furcsán fogadták a küldeményt, és bizonytalanok voltak abban is, hogy mihez kezdhetnének vele: éppen ezért forró vízbe mártogatták a zacskókat, és így megszületett a teafilter fogalma.
Mindez egyben meglepően egyszerűvé és könnyűvé tette a korábban szertartásos teafőzés folyamatát (sokak szerint az egyszerűsítés szentségtöréssel egyenlő), és megindulhatott a termék villámgyors popularizálódása is. Sullivan terméke ma is igen népszerű: csak Angliában 130 millió csészényi teát fogyasztanak el naponta, a terméknek azonban több jelentős változáson kellett átesnie, mielőtt tömegcikké vált volna. Az első ilyen Sullivan nevéhez köthető: a selyem zacskót gézre cserélte, amikor a vevők az anyag finomsága miatt panaszkodtak.
A következő áttörés 1930-ban történt, amikor William Hermanson szabadalmaztatta a papír teás zacskót, amelyet aztán mai formájában 1964-re sikerült tökéletesíteni. A termék tömeggyártását pedig a második világháború után, 1953-ban kezdték meg.
Végül pedig pár dolog, amit kevesen tudnak a teáról, amit George Orwell a civilizáció egyik alappillérének nevezett. Az egyik történet szerint Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe. Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak. Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.
A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Nemsokára Európában megjelent az importált tea, ami hamarosan népszerű lett a gazdag francia és holland rétegek körében. Az angolok 1650 környékén kezdtek el teázni, és az ital a XVII. században jelent meg Európában orvosságként. Az "ízesített víz" azonban annyira szokatlan volt, hogy a legtöbben kiöntötték a folyadékot, és elrágták a teafüveket.
1773-ban a bostoniak a magas adók elleni tiltakozásul egy szállítmány teát a tengerbe öntöttek. A történelem furcsa fintora azonban, hogy a teadélután előtt pont ez a termék volt az egyik olyan élelmiszer, amelynek épphogy csökkentették az adóját. 1937-ben, amikor a britek már látták, hogy a németekkel elkerülhetetlen a háború, terveket készítettek a teautánpótlás háborítatlanságára. A háború kitörésekor a haditengerészetet is bevonták, és 500 helyen halmoztak fel nagyobb készleteket. Jellemző, hogy az iratok szerint az angol kabinet egy közelgő atomháború esetén is csak attól félt, hogy a britek megvadulhatnak a napi betevő tea nélkül.
Egy átlagos filterben egyébként 3,125 gramm tea van, és azt nagyjából 2000 perforálás zárja le. Az ital kultusza töretlen: a világ egyik legnépszerűbb közösségi oldalán, a Facebookon közel 500 csoport tiszteleg előtte, és a legnépesebbnek 150 ezer tagja van.
