Szölke László műgyűjtő az évek során, hazai és nemzetközi bemutatkozásuk támogatójaként mély szakmai és emberi kapcsolatot alakított ki a művészekkel.

„Minden művészeti gyűjtemény önálló világot teremt, a gyűjtő portréját – egyéniségét, eszményeit, vonzódásait – jellemzi, rajzolja meg a művek, alkotások együttese által. Szölke László mintegy fél évszázad alatt összegyűjtött kollekciója széles látókörű, az esztétikai értékre, a művészeti minőségre érzékeny, igényesen válogató, a XX. század második felének stílusáramlatoktól független, a progresszív művészeti kezdeményezéseket preferáló gyűjtőegyéniségét állítja elénk, akinek jelentős alkotók jelentős műveit felvonultató műegyüttesét számos különleges vonás karakterizálja” – írja Wehner Tibor művészettörténész A Szölke-gyűjtemény című reprezentatív kiadvány előszavában.

Szölke László a rendszerváltás előtti években nyitotta meg galériáját Münchenben, ahol progresszív magyar fiatal képzőművészeket is kiállított. 1990-ben Szentendrén telepedett le, így közvetlen kapcsolatba került a városban élő és alkotó hivatásos, valamint a Vajda Lajos Stúdióba tömörülő autodidakta alkotókkal. A művészekkel mély szakmai és emberi kapcsolatot alakított ki.

Köztudott, hogy e művészgeneráció mellől akkor még hiányzott az a kiállításszervezői, művészettörténészi és kritikusi támogatás, amely megadta volna nekik a nemzetközi érvényesülés lehetőségét. Különösen hiányzott a külföldi kiállítási, megmérettetési és befutási lehetőség.

Szölke László Németországban magyar művészeti missziót kezdeményezett:

kiállításokat rendezett, pártfogókat szerzett, vett és eladott műveket, és így anyagi biztonságot teremtett választott művészeinek.

A kiállítási anyag súlypontját a festészet reprezentálja, de izgalmas szobrászati és grafikai művek is a részei. A kollekció, a 20. század végéből válogatott anyag úgy egységes, hogy eközben nem nyomasztó, nem monoton.

Szölke László ízlése, kulturális érdeklődése és a művészek által létrehozott kultúra között nem tátong áthidalhatatlan szakadék. A gyűjtő a kultúrateremtés résztvevőjeként nem a piac logikájának megfelelő művészekbe és műtárgyakba fektette pénzét, hanem bátran vállalta a kockázatot.

A sokszínű, a figurativitást és az absztrakt műveket befogadó gyűjtemény karakteres munkái kiemelt figyelmet érdemelnek. Szölke László nem kötelezte el magát egyetlen stílus, művészcsoport vagy művészeti ideológia mellett sem.

Alapvető célja az volt, hogy nívós hazai kortárs művészek munkáival bővítse gyűjteményét.

A kiállítás válogatás a több száz művet számláló gyűjteményből. Olyan alkotásokat találunk itt, amelyek az életművek szervességére, az egyes pályaszakaszok közötti szoros gondolati-érzelmi kapcsolatra utalnak.

A kiállításon szereplő művészek ma már a kortárs hazai képzőművészet élvonalába tartoznak. Kossuth-díjasok, érdemes- és kiváló művészek, Munkácsy-díjasok. A tárlaton megismerhetjük az „individuális mitológiák” jegyében, a klasszikus festészeti technikákkal dolgozó és a hagyományos képzőművészeti technikákat új megjelenési formákban alkalmazó alkotókat, megtekinthetünk a tájból kiindulva szerkezeti összefüggéseket kereső konstruktív műveket, érzelemteli gesztusokkal oldott és minimálisra redukált formákat.

A kiállítás a válogatáson keresztül a kortárs magyar képzőművészet, elsősorban a festészet jellegzetes keresztmetszetét adja. Helyzetkép ez, amely a 20. század végi időszakot jellemzi.

Kiállító művészek: Asszonyi Tamás, Bakos Ildikó, Banga Ferenc, Bartl József, Buhály József, Dienes Gábor, Filep Sándor, Földi Péter, Jávor Piroska, Jovián György, Katona Zsuzsa, El Kazovszkij, Kovács Péter, fe Lugossy László, Lukoviczky Endre, Magyar Gábor, Rékassy Csaba, Sváby Lajos, Szabó Tamás, Tornay Endre András, Ujházi Péter, Wahorn András, ef Zámbó István

Kurátor: Szepes Hédi művészettörténész.

Nyitókép: Sváby Lajos Leselkedők című műve.