 |
Adott egy felső-középosztálybeli újságírónő (Juliette Binoche), aki két prostituálttal is interjút készít ? lenyűgöző újságírói teljesítmény ?, hogy egy ?tényfeltáró? cikkben bemutassa ezt a mindenki számára ismeretlen témát. Megismerve a két lányt, hatalmas, makulátlan lakásában fehérboros kagylót főzve rá kell döbbennie, hogy a világban vannak csúnya dolgok is, így aztán este igen rosszul érzi magát a vacsoraasztalnál. Hát, ennél valahogy még el lehet képzelni megrázóbb drámát ? pedig a Szex felsőfokon-ba nehéz ennél többet belelátni: két darab, a munkája ellen túl nagy kifogásokat nem támasztó, kvázi luxusprostituált életének bemutatása körülbelül annyira társadalomrajz vagy -kritika, mint amennyire közvélemény-kutatás a sarki fűszeres és feleségének kikérdezése.
 |
A rendező-társíró ráadásul tendenciózusan kerüli a valódi drámák bemutatását: nincsenek a lányokat kihasználó futtatók, nincsen valódi kiszolgáltatottság, és erőszakból is mindössze pár másodpercet látunk, azt is az adott szituációban elképzelhető legenyhébb módon. Pedig Szumowskának néha komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy elkerülje a feszültséget: az egyik lány akkor is csak mosolyog, amikor kuncsaftja levizeli, mondván: nincs abban semmi. Ráadásul természetesen előbukkan minden film butaságmérője is: a prostituáltak néha itt is mély átszellemüléssel élvezik a gyengéd, szenvedélyes szeretkezést kuncsaftjaikkal. (Hogy a rendező korábban életében nem látott kurvát, már az is jelzi, hogy annyit sem tud: a világon mindenütt alapszabály, hogy prostituált nem csókolózik, legfeljebb extra pénzösszegért.) Történik mindez kényeskedően modoros képsorok tömegével: Szumowska nem is sejtet, nem is sokkol, nem is művészi, hanem a lehető legegyszerűbb módon annyit mutat, amennyit szokás ? egy hajkorona percekig fel-le mozog egy has előtt, egy nő alhasa pont nem látszik egy férfi vállától.
 |
Juliette Binoche mindent el tud játszani, eljátssza hát ezt a rém hiteltelenül megírt újságírónőt is, aki lenézi interjúalanyait, nem érti őket, semmilyen módon nem partnerük a beszélgetésben, feszeng az interjú közben, nem válaszol nekik, ha azok kérdezik őt, rettenetesen papírszagú kérdéseket tesz fel, de aztán berúg és vadul csókolózik az egyikükkel. A nő érzései csodásan életteliek Binoche arcán és tekintetében, a játék hibátlan ? de minek, ha egyszer rossz szerepet játszik jól?
És egyáltalán, minek egy olyan film, amely az égadta világon semmit nem ad hozzá az eddigi tudásunkhoz sem a prostitúcióról, sem a sznob középosztályról?
