A Reich család megpróbáltatásokkal teli története 1868-ban kezdődött a Király utcában, amikor Reich Adolf megalapította első, paszományokat árusító üzletét, amelyet bedolgozókkal nagy hálózattá bővített és hamarosan az ország egyik legnagyobb üzeme lett a családé. Ekkor alapította meg a Petneházy utca 34-ben gyárát, amelyet visszavonulása után fiai vezettek.
Reich Aladár kiváló képességű üzletemberként világszínvonalú termékekkel és kapcsolatokkal fejlesztette tovább az akkori paszománygyárat. Számos köztisztséget látott el és elismerésben részesült, mégsem feledkezett meg a szegényebb sorsú emberekről sem. A nagy gazdasági válság éveiben hatalmas népkonyhát üzemeltetett, ahol három éven keresztül napi 300 éhezőn segített. A zsidó munkaszolgálatosoknak ruhaneműket, a zsidó árvaházaknak adományokat, a Szabolcs utcai Kórháznak és zsinagógának anyagi juttatásokat nyújtott.
A háború után segítette a holokauszt túlélőit, új életük megalapozásában. Későbbi felesége a katonaözvegy Józan Vilma, köztiszteletben álló és jó kapcsolatokkal rendelkező asszony volt, aki sok zsidó ember életét mentette meg. Volt, akiket otthona titkos szobáiban rejtett el, másoknak menleveleket szerzett, élelmet csempészett a budapesti gettóba és a zsidó árvaházakba. Egyházi kapcsolatait, svéd és svájci összeköttetéseit az emberek megmentésére és segítésére használta fel.
A háború után egy ideig a gyár még üzemelt, majd államosították és Reich Aladárt a hírhedt mezőberényi táborba telepítették ki. Ott érte a halál, a körülmények ma is tisztázatlanok. Reichné Józan Vilma a Világ Népeinek Igaza kitüntetést kapta posztumusz Izraelben.
Házasságukból született Katalin nevű lányuk 33 évi amerikai emigráció után tért haza és ugyanazt a karitatív tevékenységet folytatja, amit szüleitől látott. Számos alapítvánnyal támogatja a holokauszt túlélőit, segítőiket, és anyagilag sokat tett az Amerikai úti zsidó szeretetkórházért.
