naptár
Augusztus 27-én történt
„Mindnyájunknak annyi portréja van, ahány ismerőse. Ha tetszik, ha nem: képünk kirajzolódik embertársaink tudatában. Jogunk van egyet magunknak is odatennünk ezek mellé” – fogalmazta az 1918. augusztus 27-én született – és 2011-ben elhunyt – Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, irodalomtörténész, Mészöly Dezső, a Villon árnyékában, az Önarckép retus nélkül, az Örökbefogadott versek és az Esszék és asszók című kötetek szerzője, aki a Magyar Televízió Lyukasóra című irodalmi műsora szerkesztő-műsorvezetőjeként vált széles körben ismertté.
Augusztus 26-án történt
1957. augusztus 26-án született – és 2020-ban hunyt el – Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész. Szentandrássy István állami gondozásban nőtt fel, pályája kezdetén verseket és drámákat írt, majd a képzőművészet felé fordult, Péli Tamástól tanult festeni. Művészetének középpontjában a roma kultúra, hitvilág, történelem és identitás állt, amelyeket egyebek mellett bibliai motívumokkal kapcsolt össze. Festményeit erőteljes expresszivitás, plasztikus formák, szimbolikus alakzatok és drámai, gyakran sötét, barnás tónusú színvilág jellemzi.
Augusztus 25-én történt
„Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben” – fogalmazta a 2015. augusztus 25-én elhunyt Kossuth- és Prima Primissima díjas író, Fejes Endre. Fejes első elbeszéléskötete 1958-ban jelent meg A hazudós címmel, amit olyan regények és drámák követtek, mint a Rozsdatemető, a Szerelemről bolond éjszakán, a Cserepes Margit házassága, A fiú, akinek angyalarca volt és a Jó estét nyár, jó estét szerelem.
Augusztus 24-én történt
„Úgy képzelem a kőszínházat, mint egy tankerhajót, ami másfél hónapig fordul meg, mire kitalálja, mi is az új irány. A független színház ehhez képest egy csónak, kitaláljuk ma, és akkor holnap elkezdjük, aztán hogyha beválik, csináljuk, ha nem, abbahagyjuk. Ez a szabadságfoka a színházcsinálásnak rettenetesen fontos, azonban mint minden ilyennek, ára van” – fogalmazta egy interjúban a ma ötvenegyedik születésnapját ünneplő Nagypál Gábor színész, rendező, akit többek között a Tökéletes gyilkos, a Feltámadás és a Boszorkányház című filmekben láthattunk.
Augusztus 23-án történt
1994. augusztus 23-án hunyt el Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas film- és színházi rendező, forgatókönyvíró. Fábri Zoltán eredetileg festőnek készült, majd a Színművészeti Főiskola elvégzése utáni években színészként, játékmesterként és színházi rendezőként dolgozott. Első filmjét, a Vihart 1951-ben rendezte, aztán olyan emlékezetes alkotásokat forgatott, mint a Körhinta, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban, a Húsz óra, A Pál utcai fiúk, Az ötödik pecsét, a Fábián Bálint találkozása Istennel és a Gyertek el a névnapomra.
Augusztus 22-én történt
2018. augusztus 22-én hunyt el Székhelyi József Jászai Mari-díjas színművész, rendező. A televíziós és filmes szerepei, valamint jellegzetes szinkronhangja révén széles körben ismertté vált művész a kecskeméti Katona József Színházban kezdte pályáját, majd többek között a Nemzeti Színház, a Madách Színház, az Arizona Színház, a Pesti Magyar Színház és a Soproni Petőfi Színház társulatának tagja volt. A filmbarátok egyebek mellett A kertész kutyája, a Napos oldal, a Szigorú idők, a Csak semmi pánik és a Házasság szabadnappal című alkotásokban láthatták.
Augusztus 21-én történt
„Én egészen ösztönösen rajzolok. Újabban nem dobom el az első rajzaimat, mert rájöttem, hogy mindig azok a legjobbak. Korábban úgy hittem, megvan a figura, a gondolat, akkor most lerajzolom jobban, pontosabban, és nehéz megmondani, mitől, de az első sokkal jobban működött. Bár az ösztön nem népszerű fogalom a képzőművészetben, a felkészülés tetszetősebb” – fogalmazta egy interjúban az 1930. augusztus 21-én született – és 2025-ben elhunyt – Kossuth-, Munkácsy Mihály- és Prima Primissima díjas grafikus, illusztrátor, karikaturista, Sajdik Ferenc.
Augusztus 20-án történt
„Az a fontos – és eddig mi meg tudtuk valósítani – hogy ami belőled jön a színpadon, az életszagú legyen. Addig kell csinálni, ameddig hiteles vagy, ameddig ott van a közönség, a zsűri, aki előtt minden egyes bulin meg kell felelni. És az is fontos, hogyha hazamész, akkor tükörbe tudj nézni” – fogalmazta a ma hetvennegyedik születésnapját ünneplő Máté Péter-díjas zenész, billentyűs, zeneszerző, Gidófalvy Attila, aki sok évtizedes zenei pályafutása során számtalan zenekarban – többek között a Beatricében, a Karthagóban, a Lordban és a Fáraóban – játszott.
Augusztus 19-én történt
„Az életben mindig mindent megpróbáltam humorral elütni. Így túl lehet élni” – fogalmazta a ma 80. születésnapját ünneplő Oscar- és Kossuth-díjas rajzfilmrendező, Rófusz Ferenc, aki A légy című alkotásával 1981-ben elnyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat. Az első magyar Oscar-díjas alkotás különlegessége a sajátos nézőpont és a háttér-animációs technika, ugyanis több mint 3600 rajzzal teremtették meg benne a légy szemszögéből látható világot. Rófusz későbbi fontos művei közé tartozik a Holtpont, a Gravitáció és Az utolsó vacsora.
Augusztus 18-án történt
„Állandó kétség élt és él bennem a mai napig, hogy egy-egy fotóm azért jó-e, mert maga a kép jó, tehát sikerült jól megragadnom egy pillanatot, megvalósítanom egy gondolatot, esetleg amiatt, akit a kép ábrázol – a fotós pedig csak másodlagos. Ez borzasztóan nehéz kérdés, és ma is úgy gondolom, hogy sokkal kevésbé vagyok jó fotós, mint amennyire jó emberismerő, illetve mint amennyire jól tudok bánni az emberekkel” – mondta egy interjúban az 1931. augusztus 18-án született – és 2026-ban elhunyt – Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, Keleti Éva.
Augusztus 17-én történt
„A szinkronizálás a szakmám része. Amikor a mesterséget tanultam, a szinkron a szakmának egy kicsiny ágazata volt, de ezt is meg kellett tanulnunk. Az életünk, a rajongásunk mindig is a színház iránt volt meg igazán, és azt hiszem, ez így is marad” – fogalmazta egy interjúban a ma nyolcvannegyedik születésnapját ünneplő Jászai Mari-díjas színész, Ujréti László, Terence Hill állandó magyar hangja, akit a Miskolci Nemzeti Színház és a József Attila Színház előadásaiban, illetve a Régi idők mozija és a Valami madarak című filmekben láthattunk.
Augusztus 16-án történt
„Észrevettem, hogy az élet különböző ciklusokból áll, és a múltbéliek vissza-visszatérnek. Nemrég az egyik korábbi, letűntnek hitt életszakaszomba csöppentem vissza. Ez széles érzelmi spektrumon történő, nehéz önismereti megélés – olyan, mint amikor csiszolódik az ember, vagy mint amikor a kilövés előtt visszahúzzák az íjat. Nem kényelmes folyamat, de már tapasztalatból tudom, hogy ha feltöltöm magam és fókuszálok, akkor a frusztráció után gyönyörű repülés következik” – mondta egy interjúban a ma 44. születésnapját ünneplő Bocskor Bíborka énekesnő.
Augusztus 15-én történt
„Nagyon fontosnak tartom a civil létezést, mert ha az nincs, akkor miből inspirálódsz? Ha nem látod a körülötted lévő világot, ha nem figyeled az embereket, akkor miből dolgozol? Be lehet zárkózni a színház világába, de az szerintem hosszú távon nem jó. A mi munkánk valahol az is, hogy megfigyeljük a körülöttünk lévő valóságot, érzékenyek legyünk rá, és nyitottak maradjunk. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a színházon kívül is éljünk” – mondta egy interjúban a ma harmincnegyedik születésnapját ünneplő Junior Prima díjas színésznő, Waskovics Andrea.
Augusztus 14-én történt
1975. augusztus 14-én hunyt el Kisfaludi Strobl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, a 20. századi magyar szobrászat egyik legismertebb, nemzetközileg is elismert alakja. Több mint hat évtizedes pályafutása során számos emlékművet, portrészobrot, kisplasztikát és domborművet alkotott. Legismertebb művei közé tartozik a Gellért-hegyi Szabadság-szobor, a Kossuth-emlékmű, az egri Végvári vitézek szobor, valamint számos történelmi és közéleti személyiségről – például Görgei Artúrról, Bajor Giziről és Kodály Zoltánról – készített portré.
Augusztus 13-án történt
„Az én tanításom nem arra van ítélve, hogy a könyvtárak porában penészedjék, hanem győztesen hasson a gyakorlati életben, hogy a szülészeti kórházak rémképei eltűnjenek, hogy a házastárs megtarthassa feleségét, és a gyermek anyját” – fogalmazta az 1865. augusztus 13-án elhunyt Semmelweis Ignác orvos, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, aki a gyermekágyi láz okainak kutatása során felismerte a kézfertőtlenítés jelentőségét, emberek millióinak életét mentve meg. Története azt példázza, milyen nehéz utat járhat be egy új gondolat.
Augusztus 12-én történt
2013. augusztus 12-én halt meg Vukán György Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, a magyar jazz egyik legsokoldalúbb muzsikusa, akiről Vásáry Tamás zongoraművész, karmester a következőket írta: „Sok tehetségről, kevesebb művészről és még kevesebb zseniális művészről tudunk. Vukán Györgyben ilyen zseniális művészt ismerhettem meg, aki nemcsak tudja, érti és érzi a zenét, de alkotó, előadó és improvizátor is egy személyben. Ragyogó technikája arra szolgál, hogy szolgáljon, hogy az emberek életét boldogabbá tegye, amíg őt hallgatják.”