naptár
Augusztus 11-én történt
„A tehetség, s még a szorgalom is nem több, mint egy zseton, amivel játszani megyünk. Ha szerencsénk van jókor lenni jó helyen, akkor nyerünk” – fogalmazta az 1933. augusztus 11-én született – és 2026-ban elhunyt – Vásáry Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester. Vásáry Tamás 1953-ban szerzett zongoraművészi diplomát, majd az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot, ahová 1993-ban tért vissza. A hetvenes évektől egyre fontosabb szerepet kapott életében a karmesterség, pályája során több mint száz zenekart dirigált.
Augusztus 10-én történt
„Saját szakmai mércém alapján akarok mindenkor megfelelni önmagamnak. Az a fontos, hogy egy pillanatra se tévesszem szem elől magam, hogy tudjam, hol tartok, mire jutottam és mit szeretnék még elérni. Mindezekért tudjak lemondani, ne éjszakázzak, ne dáridózzak, tehát, hogy minden egynek legyen alárendelve, az én teljesítményemnek” – mondta a 2025. augusztus 10-én elhunyt Kossuth-díjas táncművész, Szakály György, aki nemcsak táncosként és koreográfusként volt kiemelkedő, de a táncművészképzés egyetemi szintre emelése is nagyban neki köszönhető.
Augusztus 9-én történt
„Az embernek eleve nincsen semmije, ami ténylegesen az övé lehetne, mert bármit bármikor elveszthet, bármit elvehetnek tőle, bármi bármikor elromolhat, elvesztheti az értékét, és ha véletlenül hosszan megmaradna az ember látszólagos tulajdonában, a halálba már végképp nem viheti magával. Itt kell hagyjon az ember mindent, bármiről is hitte azt, hogy az övé” – állítja a ma hetvenegy éves gitáros, énekes, dalszerző, előadóművész, Laár András, a KFT együttes és a L’art Pour L’art Társulat egykori oszlopos tagja, Besenyő Pista bácsi figurájának megformálója.
Augusztus 8-án történt
„A könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek, s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót, úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe oly mívet, mely a genie lángjegyét homlokán nem hordja, a nagy író művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül” – fogalmazta az 1790. augusztus 8-án született – és 1838-ban elhunyt – Kölcsey Ferenc költő, nyelvújító, a reformkor jelentős politikusa, a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Himnusz szerzője.
Augusztus 7-én történt
1969. augusztus 7-én hunyt el Joseph Kosma magyar származású francia zeneszerző, a huszadik század egyik legjelentősebb filmzene- és sanzonszerzője. A Kozma József néven Budapesten született művész a húszas évek végén Berlinbe költözött, majd 1933-ban Párizsba emigrált. Franciaországban Jacques Prévert költővel alkotott nagyszerű szerzőpárost, dalaik a francia sanzon klasszikusaivá váltak. Filmzeneszerzőként több mint száz alkotáshoz komponált zenét, olyan legendás rendezőkkel dolgozva együtt, mint Jean Renoir, Marcel Carné vagy Luis Buñuel.
Augusztus 6-án történt
„Különös érzés, hogy ennyi évtized után is ugyanaz a kellemes izgalom van bennünk minden koncert előtt. Közvetlenül a fellépések előtt már nem is beszélünk egymással, mert teljesen a koncertre koncentrálunk. Mire azonban kilépünk a színpadra, és megérezzük a közönség szeretetét, minden lámpalázunk egy pillanat alatt elillan” – fogalmazta egy interjúban a ma 74. születésnapját ünneplő Fonogram- és EMeRTon-díjas énekesnő, Balázs Klári, aki a Periszkóp és a Skála együttesben kezdte zenei pályáját, a 80-as évektől pedig férjével, Korda Györggyel énekel.
Augusztus 5-én történt
„Boldogság, hogy a művészek, akiket elhívunk a műsorainkba és parodizáljuk őket, nagy örömmel jönnek hozzánk. Mi a klasszikus kabaré korszakában kerültünk a pályára, és szeretnénk egy kicsit ebből megőrizni, ezért sem mentünk el a ma már divatosabbnak tűnő stand-up irányába, bár ez is része lett önálló estjeinknek” – fogalmazta a Karinthy-gyűrű átvétele alkalmával a ma negyvenhetedik születésnapját ünneplő humorista, előadóművész, producer Nacsa Olivér, aki Bagi Ivánnal legalább háromszáz közös show-műsort készített az elmúlt évtizedekben.
Augusztus 4-én történt
„Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbeesik. És abban a pillanatban, amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége van mindennek, teljesen mindegy, hogy hány éves valaki” – fogalmazta a ma hetvenkettedik születésnapját ünneplő Kossuth-díjas színésznő, Udvaros Dorottya, akit többek között a Nemzeti Színház, a Katona József Színház, az Új Színház és a Bárka Színház előadásaiban, illetve a Hatásvadászok, a Dögkeselyű, a Te rongyos élet és a Futni mentem című filmekben láthattunk.
Augusztus 3-án történt
„Hedonista oroszlán vagyok: szeretek élni, mulatni, táncolni, és a munkafolyamat során a végtelenségig lehet nyúzni. Amikor már mindenki kidőlt, én egyet még tudok rántani a nadrágszíjon” – fogalmazta egy interjúban a ma ötvennegyedik születésnapját ünneplő Jászai Mari-díjas színésznő, musicalénekesnő, Janza Kata, akit többek között a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Budapesti Operettszínház előadásaiban, a Casting minden és az Örök hűség című filmekben, illetve a Kisváros, a Barátok közt és a Mi kis falunk című tévésorozatokban láthattunk.
Augusztus 2-án történt
„Mást nem is érdemes elajándékozni, mint olyan dolgokat, melyekhez az ember maga is szívből ragaszkodik” – fogalmazta az 1998. augusztus 2-án elhunyt Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész, Szántó Piroska, aki a harmincas évektől a szentendrei művészkörhöz, Vajda Lajos és Korniss Dezső alkotói közösségéhez kapcsolódott, az 1950-es években könyvillusztrációkat készített, majd olyan jelentős sorozatokat alkotott, mint a Szerelmesek és a Pléhkrisztusok. Önéletrajzi kötetei – a Bálám szamara és az Akt – fontos kordokumentumok.
Augusztus 1-jén történt
„Két dologból kéne a szerencsének állni, hogy elkezdjed az életed. Az egyik, hogy készülj fel arra, és értsél ahhoz, amiben azt szeretnéd, hogy szerencséd legyen. A másik pedig, hogy vedd észre a lehetőségeket. Ha ezt a két dolgot kitartással csinálod, akkor több mint valószínű, hogy szerencséd lesz” – fogalmazta anno a siker receptjéről az 1944. augusztus 1-jén született – és 2019-ben elhunyt – Andy Vajna magyar-amerikai filmproducer, aki 2011 januárjától haláláig a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos tisztségét töltötte be.
Július 31-én történt
„Az elégedettség számomra pejoratív tartalmat hordoz. Az ember élete folytonos gondolkodás, amelynek intenzitása változó. Minél nagyobb eredményeket ér el valaki, annál jobban kell vigyáznia, odafigyelnie. Az elégedettségnek rendkívül sok buktatója és útvesztője van, ráadásul hamis önképet ad” – fogalmazta a 2015. július 31-én elhunyt Kossuth-díjas színművész, Sinkó László, akit többek között a Nemzeti Színház, az Új Színház és a Katona József Színház előadásaiban, illetve a Férfiakt, Az új földesúr és az Elveszett illúziók című filmekben láthattunk.
Július 30-án történt
„Ma már tisztában vagyok vele, hogy igenis van egy olyan karakterünk, habitusunk, kisugárzásunk, ránk jellemző, saját reakciókkal, amit nem mindig veszünk észre, mert természetesnek gondoljuk, azonban egy kívülálló számára egyértelmű képet ad rólunk. Az ilyen jellegű sajátosságunk predesztinálhat minket, színészeket bizonyos szerepkörökre, ám ezzel egy időben el is zárhat bennünket más lehetőségektől” – fogalmazta a ma 66. születésnapját ünneplő Bardóczy Attila színművész, akit többek között a Rock Színház és az Operettszínház előadásaiban láthattunk.
Július 29-én történt
„Nem szeretem, ha a zenészek vagy a zeneszerzők a közönséget bármiért felelőssé teszik. A közönség nem hülye, az emberek mindig érzik és értékelik, ha felkészült és teljes szívvel eléjük tett produkcióval találkoznak. Teljesen érthető az is, hogy egyes tradicionális zenéknek tomboló sikere van függetlenül attól, hogy hol járunk. Itt a zenén és a hangszereken keresztül olyan kontaktus jön létre az előadó és a közönség között, amit nem véletlenül neveztek régen mágikusnak” – fogalmazta a ma 66 éves Rácz Zoltán zenész, az Amadinda Ütőegyüttes tagja.
Július 28-án történt
„Visszatekintve úgy látom, hogy a gyerekkori papírkatona-készítésből, ebből az aprólékos kézműves piszmogásból ered az én egész képzőművészetem. Mind a mai napig a részletekből indulok ki. Nagyon vékony tollal és pici ecsettel festek, nem a nagy formáktól indulok a részletek felé, hanem fordítva” – fogalmazta az 1942. július 28-án született – és 2026-ban elhunyt – Kossuth-díjas festőművész, Somogyi Győző, akinek legnagyobb alkotása száz magyar hadtörténelmi személyiség arcképe, amely A magyar hősök arcképcsarnoka címen jelent meg könyvalakban.
Július 27-én történt
„Csak az az igazi tudomány, amely világra szól, ezért, ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet” – fogalmazta az 1848. július 27-én született – és 1919-ben elhunyt – fizikus, akadémikus, kultuszminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, báró Eötvös Loránd, akinek egyebek mellett a torziós inga megalkotását, valamint az Eötvös-féle reflexiós módszer kidolgozását köszönhetjük.